A nap szentjei

Hónap: 
március
Nap: 
10

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szent MakarioszSzt. Makariosz (+334) Jeruzsálem püspöke. 325-ben tevékeny résztvevője volt a niceai zsinatnak. Székvárosában az ő nevéhez fűződik Jézus sírhelyének felfedezése. - Jeruzsálem és a Szentföldre utazók védőszentje.

Szt. Anasztázia (VI. sz.) reclusa. Görög és arab szünaxarionok elbeszélése szerint az előkelő udvarhölgy, hogy meneküljön a bizánci császár szerelme elől, az egyiptomi Nitria egy barlangjában rejtőzött el, s azt többé el nem hagyta. Egy Dániel nevű anakhóréta irányításával imádságos és vezeklő életet folytatott, 28 éven át. Daniel és a reclusának időnként vizet vivő monachosz temette el remetebarlangja előtt.

Szt. Kessog (†560k) püspök. „Skócia szent vértanúja”, „Lennox védőszentje”. Krisztusba vetett hitéért 560 körül ölték meg. A skótok századokon át az ő nevével indultak harcba.

Agraphai Szt. Mikhaél (†1544) vértanú. Apja halála után Thesszalonikében telepedett le, pékműhelyt nyitott, megházasodott. Jövedelméből csak a legszükségesebbet tartotta meg, megvont magától minden élvezetet, szorgalmasan részt vett a közösségi liturgián. Szeretett volna szerzetes lenni, de gondját kellett viselni anyjának és hitvesének. Egy nagyböjti liturgián, amikor megcsókolta a szent Keresztet, felébredt benne a vágy, hogy halálig kövesse Krisztust. Egy kenyeret vásárló török gyerek vádolta be, s juttatta bíróság elé. Mikhaélt, többszörös hitvallása után, nagy népsokaság előtt, máglyán égették el.

B. John Ogilvie SJ (1579k–1615) skót vértanú. 1593-ig semmit sem tudunk róla, protestáns családjáról. Fiatalon katolikus lett, Douai Angol Kollégiumában, majd 1595-től Louvainben és Regensburgban tanult. 19 éves korában kérte felvételét a Jézus Társaságba, Brnoban végezte noviciátusát. További állomáshelyei: Graz, Bécs, Olomuc. Párizsban szentelték pappá 1610-ben. Éveken át ismételt kérésére 1613-ban Skóciába küldték. 22 évi távollét után érkezett vissza hazájába. Edinburgh-ben mint „Watson kapitány” kezdte meg apostoli szolgálatát. 1614. okt. 3-án árulás következtében letartóztatták. Megkezdődött féléves keresztútja... Ötször folytattak ellene bírósági eljárást, közben embertelen kínzásnak vetették alá. Az eljárásnak két összefoglalója is fennmaradt: a hivatalos, ill. a börtöntársai által összeállított szöveg. Az első kiemelte a vádlott megátalkodottságát, a másik pedig állhatatosságát.

1615. márc. 15-én délután felségsértés vádjával nagy nyilvánosság előtt kivégezték. Sírja ismeretlen. – Boldoggá avatta XI. Pius 1929-ben.

Boldog Elias del Socorro NievesB. Elias del Socorro Nieves OSA (1882–1928) ágostonrendi vértanú. Egyszerű mexikói parasztcsaládban született. Korán felébredt benne a vágy: pap szeretne lenni. 12 éves korában tuberkulózis vette le a lábáról, tanulmányait is abba kellett hagynia. Valamelyest felépülve a földeken dolgozott, hogy hozzájáruljon a család megélhetéséhez. 1904-ben, meglehetősen hiányos tudással Yuriria ágostonos közösségébe kérte felvételét. 1911-ben tehetett csak fogadalmat. 1916-ban jutott el a papszentelésig. Hazája több területén szolgált már, amikor kitört a cristeros forradalom. A vérengző egyházüldözés 1926-ban országos méreteket öltött. Elias atya, egyszerű parasztruhát öltve félelem nélkül járta területét: rejtette az üldözötteket, a sebesülteknek, haldoklóknak kiszolgáltatta a szentségeket. Amikor a katonák rájöttek, miért is járkál ez a paraszt késő éjszakákon is, elkapták. Foglyuk bevallotta, hogy pap, sőt fogvatartóit is próbálta meggyőzni Krisztus Király evangéliumának igazságáról. A kapitány azonnal halállal fenyegette. S hallania kellett a választ: „Az igazat beszéltem, s ha meg kell halnom hitvallásomért, kedves áldozat leszek Isten előtt” - s megáldotta a kapitányt. A körbenálló katonák között kezdte hangosan imádkozni a Hiszekegyet. A fegyverropogásban még hangzottak utolsó szavai: „Viva Cristo Rey, Éljen Krisztus Király!”