A nap szentjei

Hónap: 
március
Nap: 
4

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Adrianus Confessor Scotiának Püspöke. Úri vérből született Magyeri Országban, 870-dik esztendő-tájban. (Kalendarium, Kassa, 1754)

Rosztovi Szt. Vaszilij (1209–1238) herceg, vértanú. A vlagyimiri nagyfejedelem, Konsztantyin Vszevolodovics és Agafja Msztiszlavovna fia két fivérével együtt a támadó mongolok ellen folytatott küzdelmet. 1238. márc. 4-én részt vettek a Szir folyónál vívott csatában. Vaszilij fogságba esett. Mivel nem volt hajlandó meghajolni Burundáj kán és bálványai előtt, megölték, s szerenszki erdőben a vadállatokra bízták a temetést. Kirill püspök sokáig kereste őt a csatatéren, végül egy Marija nevű asszony vezette nyomra. – Épen maradt teste azóta a rosztovi székesegyházban pihen.

Szent KázmérSzt. Kazimir/Kázmér (1458–1484) lengyel herceg. Jagello IV. Kázmér Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme fia oktatását a legjelesebb tudósokra bízta, köztük volt a híres lengyel történetíró, Jan Dlugosz kanonok. Kázmér alig volt 13 éves, a Vitéz János által vezetett csoport hívására magyar földre érkezett. Mátyás ellenében nem sok eséllyel indult a magyar koronáért. Vissza is fordult Nyitráról. A következő években segítette királyi apját a kormányzásban, Krakkóban helynökként, Vilniusban kancellárként. A tiszta életű ifjút mindkét nép szívébe fogadta. 26 éves korában érte a halál, Vilnius székesegyházában temették el. – Kázmér herceget VIII. Orbán 1636-ban egész Litvánia, XII. Pius pedig 1948-ban a litván ifjúság védőszentjévé nyilvánította. 

 

 

Meszlényi Boldog ZoltánMeszlényi B. Zoltán (1892–1951) esztergomi segédpüspök, káptalani helynök. vértanú.

"Hogyan áll előttünk Isten Szolgája, Meszlényi Zoltán Lajos püspök, vértanú alakja?

Látható életkerete: monarchia, I. világháború, Tanácsköztársaság, Trianon, gazdasági válság, II. világháború, kommunista hatalomátvétel, brutális egyházüldözés.

Krisztus katonájának tartotta magát, eltörölhetetlen jegyként viselte a Kereszt jelét.

Törékeny testében, melyet azonban tudatos aszkézissel (úszás, gyaloglás) edzett, erős lélekkel fogadta az életére zúduló külső (történelmi) és belső (lelki) megpróbáltatásokat.

Fiatal korától gyakorolta a szellemek megkülönböztetésének művészetét (discretio spirituum) . Felismerte a világban működő személyes gonosz hatalmát (mysterium iniquitatis), s mint vérbeli pedagógus állandó küzdelemre serkentette a fiatal nemzedéket. Nem félt kimondani előttük, hogy "ennek a harcnak csak a halál vet véget".

1940-ben "hivő emberként" határozta meg önmagát, így tekintett a történelem folyására. Bízott a gondviselő Istenben. Ez az Istenbe vetett feltétlen bizalom vezette egész élete során. Bizalmából fakad mélységes alázata, szerénysége, hűsége, önzetlen szolgálatkészsége és humorérzéke.

Szerette a magányt, a Krisztussal való párbeszéd csendes óráit, ugyanakkor lelkiismeretesen mindig részt vett a kanonoki testület közös zsolozsmáján. Énekhangja nem volt kiváló, néha nehezen simult a kanonokok imakórusába.

Nem tartozott a kiváló szónokok sorába; mondanivalója hatott, nem stílusa. Magyar szókincsének viszonylagos szegénysége miatt olykor mentegetőzött; a háttérben egyrészt sokoldalú nyelvudása állhat, esetleg szépirodalmi olvasottságának hiánya ...

Alapos teológiai, kánonjogi, történelmi, egyháztörténeti, nyelvi műveltsége birtokában a valóság talaján állva értékelte nemzete, a magyar egyház és a saját életét át-meg átszabó történelmi kataklizmákat.

Ismerte, előszeretettel idézte a nagy nyugati egyházatyákat (Ciprián, Ágoston, Ambrus, Jeromos ... ), a vértanúk történeteit; megsejtette a szentek egy-egy titkát, hivatkozva többek között Bernát, Aquinói Tamás, Don Bosco, Lisieux-i Teréz, Zita és Notburga, vagy az 1950-ben boldoggá avatott ifjú Savio Domonkos példájára.

Erős nemzeti érzésének, hazaszeretetének és áldozatos elkötelezettségének gyökerei családjának eleven történelmi hagyományaihoz vezethetők vissza. Szívesen hivatkozott a szent magyarokra; "kedvencei" között látjuk az Árpád-ház nagyjait: Szent Istvánt, Szent Imrét, Skóciai Szent Margitot, Szent Lászlót, Szent Erzsébetet, Szent Margitot ...

Hazája történelmét nem elszigetelten, hanem európai összefüggésében szemlélte. Sokoldalú volt, vállalt bármi szolgálatot: anyagi javak felelős kezelését, szétszóró titkári teendőket, de természetesen a lelkipásztori szolgálatban érezte otthon magát. Rendszeresen látogatta beteg paptársait.

"Becsületes, szellemes, közlékeny és szívélyes" -mondta róla Sík Sándor.

Nem tört karrierre, amikor nem volt más szeretett a második sorban maradni, de választása, felismerve Isten akaratát, átlépte a frontvonalat. Véleményét nem titkolta, döntéseit halk szóval, de határozottan közölte.

Rálátott a szegénységre, különös gonddal vigyázta a nehéz sorban élő gyermekek sorsát. Keményen bírálta a kapitalizmust, a munkások kiszolgáltatottságát, a lelketlen, gyilkos kizsákmányolást. Ismerte és elkötelezetten hirdette az Egyház szociális tanítását.

''A lelkeket kell az evangélium síkjára visszavezetni", hogy megváltozzék a kizsákmányoló gazdasági rendszer, mely a hazugság és a ködösítő propaganda eszközeivel szédíti az emberek millióit.

Tudván tudta, hogy a hit gyűlöletétől (odium fidei) áthatott rendszer őt mint a "klerikális reakció" megátalkodott képviselőjét, rövid időn belül törli az élők sorából.

Életét tudatosan, bizalommal és hűséggel adta oda Krisztusért és jegyeséért, az Egyházért."

– Boldoggá avatására 2009. okt. 31-én került sor az esztergomi bazilikában.

Meszlényi Boldog Zoltán püspöki címere