A nap szentjei

Hónap: 
február
Nap: 
23

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szt. Alexandrosz (†430) akoiméta monachus, a „nem-alvók” (akoimétoi) monostorának alapítója. A IV. század közepe táján született. Konstantinápolyban katonai pályára lépett. Sikerei csúcspontján azonban otthagyta a sereget, és egy monostorban kereste hivatását. Hamarosan onnan is távozott, hogy Jézus példájára a pusztaság magányában éljen. Amikor a környék lakói püspöknek kiáltották ki, elmenekült, s valahol az Eufrátész vidékén monostorépítésbe kezdett. Ott élt két évtizedet; a szír, görög, római és kopt monachusok száma lassanként megközelítette a négyszázat. Velük elérte életeszményének, a szüntelen istendicséretnek gyakorlati megvalósulását. A szerzetesek egymást váltó csoportokban megszakítás nélkül végezték az istendicsérő liturgiát.

Theodorosz antióchiai püspök (aki Aranyszájú Szt. Jánosnak is esküdt ellenfele volt) nem tűrte a szerzetesek jelenlétét. 404-ben Alexandrosz visszatért a fővárosba s a Szt. Mennasz-templom mellett állapodott meg. Hírére több monostorból érkeztek hozzá. de mielőtt egy újabb alapításra sor kerülhetett volna, koholt vádakkal Alexandroszt bebörtönözték. Mihelyt kiszabadult, ismét megjelentek követői. Pulcheria császárné támogatásával a Fekete-tenger partján, Gomonban alapított új akoiméta monostort. Ott hunyt el 430 körül. – Alexandrosz alapításából nő majd ki a híres Sztudion-monostor.

Konstantinápolyi Szent LazaroszKonstantinápolyi Szt. Lazarosz (†867) az Ikonfestő. Örményországban született a VIII. sz. végén. Fiatalon Konstantinápolyban lett szerzetes. Különös tehetséget árult el az ikonfestés művészetében. Theophilosz császár (829–842) rendeletet adott ki: halállal kell büntetni azokat a festőket, akik nem semmisítik meg ikonjaikat. Mivel Lázár nem engedelmeskedett, elfogták és egy szennygödörbe hajították. Már fulladozva vergődött, amikor sikerült kikapaszkodnia. Visszatért monostorába, s tovább festett. Ekkor császári parancsra ismét elhurcolták, tenyerét vasbilinccsel verték át. Végül Theodora császárné mentette ki a börtönből, és a Boszporusz melletti Phoberon monostorába menekítette. Hálából egy nagyméretű Krisztus-ikont festett (ld. a képen) , amelyet Theophilosz halála után a császári palotában helyeztek el. 

III. Mikhaél császár 856-ban Rómába küldte: kérje III. Benedek pápát, hogy segítsen helyreállítani az egyház békéjét. Lazarosz útközben, a galatai Evandroszban hunyt el 867-ben.

Szt. Giovanni/János (XI. sz) remete, az Arató. Calabriai nemes úr fia, Szicíliában született, 14 éves korában keresztelték meg. Védőszentje, Keresztelő Szt. János példája vonzotta, ezért tanítványa lett a Consolino-hegyen élő két remetének. Egy nyári napon kenyeret és bort kellett vinnie a közelben dolgozó aratómunkásoknak, akik vaskos gúnnyal fogadták az ifjú remetét. Miközben ettek, ittak, azt vették észre, hogy sem a kenyér, sem a bor mennyisége nem csökken. Mire magyarázgatni kezdtek, hirtelen vihar kerekedett. Az aratómunkások menedéket keresve szétszóródtak. Amikor visszatértek a mezőre, a gabonát learatva, kévébe kötve találták.

János és a két idősebb remete kis csoportja közösséggé növekedett, az utókor a felépült monostort a szent Aratóról nevezte el. – Szt. Giovanni ünnepét csak a keleti egyház jegyzi.

Szent WilligisSzt. Willigis (†1011) Mainz érseke, kancellár. Egyszerű földműves családból származott. 975-től haláláig állt a nagy kiterjedésű mainzi egyházmegye élén. A császár mellett ő volt a birodalom második legfontosabb embere. Figyelme az egyházfegyelem mellett a szegényekre összpontosult. Érseki székhelyén naponta harminc szegényt látott el. 1009. aug. 29-én szentelte fel a mainzi székesegyházat, amely még aznap délután az alapfalakig leégett. Másfél év múlva, 1011. febr. 23-án hunyt el. 

Svalmai B. Arnolf O.Praem (†1221) Flamand praemontrei kanonok, harminc éven át Ninove plébánosa. Ott is halt meg. Életéről fivére, a szemtanú Svalmai Henrik készített összeállítást.

Francia B. Isabelle (1225–1270) klarissza apáca. VIII. Lajos és Kasztíliai Blanka leánya, IX. Lajos nővére, a Párizs melletti Longchamp „Humilitas Domini Nostri”-kolostor alapítója a IV. Orbán által 1263-ban enyhített klarissza Regula alapján.

Szt. Polikárp Branszkij (†1620) monachus. Csernyigovi Szt. Mihály leszármazottja. Hajthatatlan erkölcsi elvei miatt kegyvesztett lett a cári udvarban. Otthagyta, s a brjanszki Transfiguratio-monostorba lépett. Aszkézisben és imában töltött szent életét 1620-ban fejezte be. Az orosz orthodox egyház 1897-ben kanonizálta.

Boldog Giuseppina VanniniB. Giuseppina Vannini (1859–1911) a Szt. Kamill Leányai kongregáció társalapítója (1892). Szüleit kislány korában elveszítette, irgalmas nővérek nevelték és képezték ki betegápolónak. 1891-ben ismerte meg Luigi Tezza kamilliánust, aki már tervezte a kamilliánusok női ágának megalapítását. Giuditta és két társa 1892 elején felvette a vörös kereszttel megjelölt szerzetesi öltözetet. Ekkor kapta a Giuseppina nevet. 1895-ben tette le örök fogadalmát. 1900-ban Peruba került, többet nem is tért vissza Európába. A betegek szolgálatára számos házat alapított Észak- és Dél-Amerikában. 1911. febr. 23-án hunyt el, s találkozott Urával, akit odaadó szeretettel szolgált a betegekben. – Boldoggá avatta II. János Pál 1994-ben.