A nap szentjei

Hónap: 
február
Nap: 
17

Világtörténelem szentjeink nyomán

Szent Meszrop Mastoc

Szt. Meszrop Mastoc (361k–439) örmény egyháztanító. Teron tartomány Hacekac helységében született hercegi családban. Szt. Jusuf unokája és Szt. Sahak katholikosz unokatestvére. Első nevelője, Szt. Nerszész, Antióchiába küldte tanulni, Libaniosz iskolájában töltött öt évet. Itt ismerkedett meg Theodorosszal, aki rövidesen Armenia egyik püspöke lett.

Hazájába visszatérve a királyi udvarban titkári beosztást kapott. 27 éves korában, a Szentírás alapos tanulmányozása után vette fel a keresztséget. Harminc éves korában szerzetespap lett. Néhány évig remetéskedett, de aztán több társával Isten igéjét kezdte hirdetni a környék lakóinak. Az örmény nyelvnek még nem volt írott alakja, az egyszerű emberek nem értették sem a görögöt, sem a szírt, főképp nem tudták olvasni a Szentírást. Sahak és Meszrop megalkották az örmény nyelv betűrendszerét; országszerte iskolákat alapítottak, hogy az örményeket bevezessék az örmény betűs olvasás művészetébe. Megalkották a Szentírás örmény fordítását, s a megtervezett örmény betűs szövegét.

Élete utolsó évtizedében részese lett az örmény egyház balsorsának. Sahak katholikoszt az örmény hercegek letették, Meszropnak is vissza kellett vonulnia. Sahak 438 szeptemberében hunyt el, s a mester nélkül maradt tanítványok Meszrop köré gyűltek. Az örmények szent tanítója hat hónap múlva szintén elhunyt. „Amikor elérkezett a pillanat, hogy elszakadjon tanítványaitól és Krisztus országába lépjen, kiegyenesedve ült, kezét az ég felé emelte. Ekkor egy ragyogó fénykereszt szállt alá, s a Szent utolsót sóhajtott. Mindezt látta a jelenlévők mindegyike, tehát nem szóbeszéd."

A Szervita Rend Hét Szent AlapítójaA Szervita Rend Hét Szt. Alapítója (Firenze, 1233): Bonfilius, a Monte Senario perjele, Amadeus, Bonaiunctus, Manectus, Alexius, Sostegnius és Uguccius. – Mária szolgái mindmáig Szent Ágoston Regulája szerint élnek és szolgálnak. 

Konstantinápolyi Szt. Theodorosz (1774–1795) vértanú. Egy fővárosi keresztény festő mellett inaskodott magának a szultánnak a palotájában. A gazdagság elkábította, moszlim lett. Három évig könnyelmű életet folytatott, a városra törő pestisjárvány térítette jobb belátásra. Bűnbánatot tartott, de szeretett volna nyilvánosan is tanúságot tenni Krisztusról. Nagyböjt elején megjelent a bíró előtt, s megvallotta keresztény hitét. A bíró bolondnak hitte a fiút, bezáratta, de amikor másnap látta, hogy épeszű, megvesszőztette. Közben csak ezt a jajszót hallották: „Keresztény vagyok!” Hogy beléfojtsák a szót, arcát bottal ütötték, fogait kiverték. Az akasztófáig hurcolva is állandóan botozták. Ott felhúzták, de a kötél elszakadt, elölről kellett kezdeni. – Az ifjú vértanú Mütiléne-sziget védőszentje.

B. Antonyij/Antal Leszczewicz (1890–1943) marista vértanú. Teológiai tanulmányait Pétervárott végezte, 1914-ben szentelték, négy év múlva Távol-Keletre helyezték. Lelkipásztori szolgálatot végzett Irkutszkban, Mandzsúriában, két éven át Japánban. 1939-ben belépett a Maristák Társaságába, szerzetesként Belorussziában működött. 1941-ben az országot megszálló németek letartóztatták, 1943. febr. 17-én kivégezték. – Boldoggá avatta II. János Pál Varsóban, 1999-ben.