A nap szentjei

Hónap: 
február
Nap: 
10

Világtörténelem szentjeink nyomán

Szent Skolasztika

Szent SkolasztikaSzent Skolasztika

Szent Skolasztika (V/VI. sz.) monacha, Nursiai Szt. Benedek (iker)testvére. Életének egyetlen forrása Nagy Szt. Gergely Dialógusainak II. könyve, az abban leírt jelenet: Benedek apát és Skolasztika „utolsó vacsorája”. – Ereklyéi Monte Cassino (a II. világháborúban lerombolt, majd újjáépített) monostori templomában, fivére reliquiái mellett találhatók. – Középkori legendáját az Érdy-kódex lapjai őrzik. 

Szt. Eulalius (V/VI. sz.) Syracusa püspöke. Az ősi hagyományt képviselte: a mindenkori pápa felett csak Isten mondhat ítéletet.

Szt. Joakim (†1030) Novgorod első püspöke. Cherszonban született, Konstantinápolyban szentelték pappá. Vlagyimir nagyfejedelem halála után érkezett Novgorodba, ahol még alig hallottak Krisztusról. Amikor 993-ban a város püspöke lett, a város lakói fellázadtak ellene. Kijevi katonák teremtettek rendet, a bálványokat felgyújtották, a parancsnokok pedig elrendelték a pogányok megkeresztelését. Az új püspök ilyen körülmények között kezdte meg és folytatta szolgálatát. Felépítette a Szent Bölcsesség/Hagia Sophia templomot, mellette monostort alapított. Földi maradványait a XVII. századtól ebben a templomban tisztelték.

Novgorodi Szt. Anna (XI. sz.) fejedelemasszony. A keresztény Olaf Sketktung svéd király leánya, 1016-tól Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem hitvese. Hűségesen szolgálta új hazáját, főképp a szegényeket. Tíz gyermeknek adott életet. Kijevben ő alapította az első női monostort. Röviddel halála előtt maga is monacha lett. A Szt. Sophia székesegyházban temették el. – Novgorod érseke 1439-ben írta be nevét a szentek kalendáriumába.

Petrizi Szt. János (XI/XII. sz.) monachus, filozófus, teológus, író, költő és fordító. Dél-Georgia nagybirtokos családjában született, tanulmányait Konstantinápolyban végezte. A XI. század közepe táján Montenegro Kaliposz monostorában élt, onnan a szíriai Antióchiába került, majd a bulgáriai Petrizoni monostorba. A XII. sz. első negyedében tért vissza hazájába, s ott Ghelati város Akadémiájának vezetője lett.

Lefordította az Ószövetség könyveit, Josephus Flaviusnak A zsidó háborúról (I. sz.) c. könyvét; Az erények létrája címmel aszkétikai-misztikai művet írt. Elsőként ő fordította georgiai nyelvre Arisztotelész két munkáját.

Monostori iskolájában számos fiatalt nevelt. Munkája, lelkisége évszázadokon keresztül éltette Georgia kultúráját.

Magyar Szent Pál (Prokop Péter grafikája)A kunok apostolai: Magyar Szt. Pál OP és 90 Társa, vértanú (1242)

Magyar Pál martyr kilentzven Társaival megöletik Kristusért Anno Christi 1240. (Kalendarium, Kassa, 1754) Pál Bolognában tanult, a kánonjog mestere lett. Megismerkedett a spanyol Domingoval, akinek sok más fiatallal együtt annyira hatása alá került, hogy búcsút mondva a hiú dicsőség világának, csatlakozott hozzá. 1221-ben maga Szent Domonkos öltöztette be alakuló rendjének fehér ruhájába. Még ugyanebben az évben visszaküldte hazájába. Pál négy társa között volt a szent életű Szádok testvér. Már útközben három fiatal csatlakozott a mezítlábas prédikáló testvérekhez. Heten érkeztek magyar földre. Pál és társai oly sikerrel hirdették az evangéliumot, hogy néhány év leforgása alatt több kolostort alapítottak. Győr és Veszprém jelezte a kezdetet. Pál gyakran mondogatta: „Mihelyt jól megszerveztük és megszilárdítottuk rendünket, a kunokhoz megyünk. hogy Isten igéjét hirdetve megnyerjük őket Krisztusnak.”

Hirdették tehát az örömhírt nemcsak a magyaroknak, hanem a Tiszántúlon és Temesvár vidékén élő kunoknak is. Eközben megszervezték a domonkos rend magyar tartományát, ennek Pál lett az első elöljárója. Jó két évtizedes szolgálatát a vértanúhalál koronázta meg (†1241). Vele együtt kilencven domonkos szerzetes halt meg kun, illetve tatár fegyverektől. 

Boldog Alojzije Viktor StepinacBoldog Alojzije Viktor StepinacB. Alojzije Viktor Stepinac (1898–1960) zágrábi érsek, hitvalló. Brezaricon született, Rómában végezte a teológiát, 1930-ban szentelték pappá. Négy év múlva XI. Pius kinevezte zágrábi segédpüspökké, majd 1937-ben ő lett az egyházmegye érseke. Jelmondata végigkísérte egész életén: „...in Te, Domine, speravi!” (Zsolt 31,1)

A történelem kihívásaival szembesülve prófétaként mutatott rá mindazon ideológiák romboló erejére, amelyeknek célja ellenkezett az istenhittel és az emberi méltósággal. Benne találtak védőjükre a faji, a nacionalista vagy osztályideológia miatt üldözöttek. Hogy a nép nyomorát enyhítse, nem kímélte az Egyház javait sem.

Új plébániákat létesített, segítette a katolikus sajtót, a szerzeteseket bevonta az egyházmegye életébe, a jogfosztott népet minden lehetséges módon segítette, erősítette.

Küzdött az abortusz gyakorlata ellen, engesztelt a vétkezőkért. Szorgalmazta az Eucharisztia tiszteletét, feltétel nélkül bízott Jézus Anyjában. „Hiszem, hogy Oroszország meg fog térni, s a Kremlben fel fogják állítani Isten Anyjának a szobrát.” A rózsafüzér minden titkát naponta elimádkozta. Rendszeresen tartott katekézist, igyekezett elmélyíteni horvát híveinek biblikus ismeretét.

Minden politikai rendszerrel szemben védte az Egyház isteni eredetét, ebből fakadó függetlenségét. Nem volt hajlandó elválni Rómától, s a kommunista ideológia szerint kifundált „nemzeti egyházat” létrehozni. Nem érte meglepetésként, hogy politikai pert indítottak ellene. 1946. okt. 11-én a bíróság 16 évi börtönre ítélte. „Tudjátok meg – válaszolta hangosan –, hogy Jézus Krisztus valóban Isten! Érte minden pillanatban készek vagyunk meghalni!”

Békésen viselte a börtön megaláztatásait, a fizikai gyötrelmeket. Rabtársait is az Egyház iránti hűségre buzdította. „A vihar elmúlik, de Isten megmarad örökké!

1953. jan. 12-én XII. Pius pápa kinevezte a Bíborosi Kollégium tagjává. Krasicban, kényszerlakhelyén 1956. dec. 29-én ezt írta: „Eszményeinket egy szóban össze lehet foglalni: ISTEN. Ő a mi példaképünk, életünk, világosságunk a földi élet útjain.”

A lepoglavai börtönben szerzett betegségben fogolyként hunyt el. A zágrábi székesegyházban van eltemetve.