A nap szentjei

Hónap: 
február
Nap: 
9

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Alexandriai Szt. Apollonia (†249) szűz, vértanú. Keresztény hite miatt csőcselék támadta meg, fogait kiverték, de mielőtt máglyára taszították volna, Apollonia önként a lángok közé vetette magát.

Boldog Miguel Febrés CorderoB. Miguel Febrés Cordero FSC (1854–1910) az első bennszülött keresztény iskolatestvér. Az ecuadori Cuencában született előkelő családban. A Keresztény Iskolatestvérek missziós iskolájában tanult. 14 évesen kérte felvételét: iskolatestvér akart lenni. Családja, érthető módon, a végsőkig ellenállt, a nyakas fiatal azonban kitartott. Tanulmányait Quitoban folytatta, 1882-ben a spanyol nyelv klasszikusaként tagja lett az Ecuadori Akadémiának. Miguel testvér nagy sikert aratott első beszédének témája: „A kereszténység befolyása az erkölcsre, a tudományra és a művészetre”.

Tanított, írt, publikált már két évtizede, amikor az engedelmesség Belgiumba, majd Spanyolországba rendelte. Fiatalokat kellett felkészítenie a latin-amerikai missziós munkára. Három osztályban tanított, újabb művei és könyvfordításai jelentek meg. 1909 júliusában katalán felkelés tört ki, a legveszélyesebb hely éppen Barcelona volt. A lázadók számos kolostort megtámadtak, raboltak, gyilkoltak. Miguel testvér nyugtatta a rábízottakat: „Nem vagyunk egyedül, Isten és az Istenanya megvéd bennünket.” Biztonságos helyre vezette őket: bőröndjében vitte magával az Oltáriszentséget.

Tüdővészben szenvedett, már csak néhány hónapja volt hátra. Elöljáróit e szavakkal nyugtatta meg: „Életemet felajánlom Rendünk ecuadori szolgálatáért, az üldözött keresztény iskolákért és nevelőkért. Isten akarata, hogy ne hazámban haljak meg.” 56 évet élt. – Épen maradt testét a spanyol polgárháború befejeztével szállították vissza hazájába. – VI. Pál pápa avatta boldoggá 1977-ben. 

Boldog Eusebia Palomino YenesB. Eusebia Palomino Yenes (1899–1935) Salamanca tartomány egy kis településén született szegény családban. Édesapja szűkös anyagi körülmények között is igyekezett segíteni a környékbeli szegényeknek. Vitte magával kislányát, aki gyönyörködött a természetben, rámosolygott az emberekre, és „Isten nevében ő is kért egy kis kenyeret”. Nyolc éves korában lett elsőáldozó; 12 évesen gyermekgondozó-mindenes egy jómódú családban. 1922-ben belépett a Segítő Szűz kongregációba, két év múlva tett fogadalmat. Boldog volt, mert az Úr házában tudta magát. Otthonosan, örömmel vállalt minden szolgálatot. Jézus öt szent Sebének szemlélése nyitott könyv volt előtte.

A spanyol polgárháború kezdetén áldozatként ajánlotta fel magát hazájáért és a vallásszabadságért. Az orvos számára megmagyarázhatatlan betegség kezdte el gyötörni, állapota rohamosan súlyosbodott. 1935. febr. 9-én éjjel élete lángja csendben ellobbant. „Egy szent halt meg”, mondták nővértársai. – Boldoggá avatta II. János Pál 2004-ben.