A nap szentjei

Hónap: 
február
Nap: 
8

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szt. Theodorosz Sztratilatész (†320) a Hadvezér, vértanú. A hagyomány szerint titkára jegyezte le szenvedéstörténetét. Hérakleia keresztény kormányzóját Licinius társcsászár (308–324) vetette börtönbe, s minthogy semmiképp sem volt hajlandó áldozni az isteneknek, 700 korbácsütésre ítélte. „Dicsőség legyen Istenemnek!” – hallotta a választ. Theodorosz túlélte a korbácsolást, ezért keresztre feszítették; egykori katonái sportszerűen nyilazták a testét. Még mindig nem halt meg, a császár parancsára másnap lefejezték.

II. Szt. Száva (†1271) Szerbia érseke. Szerbia első megkoronázott királyának, Istvánnak a fia. I. Szt. Száva unokaöccse. Nagybátyja példáját követve szerzetes lett a khilandari monostorban, majd 1266-tól, Szt. Arzén halála után, Szerbia érseke. – Megszentelt hamvait a szerbiai Pecs monostorában őrzik.

Mathai Szt. János (1154/60–1213) Valois Szt. Felix remetével együtt a fogolykiváltó Trinitarius rend alapítója (Cerfroid, 1198). – Évszázados tiszteletét elismerve III. Sándor pápa 1166-ban nyilvánította szentnek. Ereklyéit Madridban őrzik.

B. Gisela/Gysula (XIII. sz.) szűz. A svájci hagyomány szerint remeteként élt az Aargau-kanton hegyeinek rejtekében. Nevéhez fűződik Veltheim templomának alapítása. 1277-ben e templom szentélyében helyezték nyugovóra. – Tisztelete a reformáció óta elhalványodott.

Emiliani Szent JeromosEmiliani Szent JeromosEmiliani Szt. Jeromos (1486–1537) zsoldoskatona, a Szomaszkák alapítója, „az árvák atyja”. Az ősi nemesi család fia Velencében látta meg a napvilágot. Apja a Serenissima szenátora, anyja a dózsék leszármazottja. Jeromos fiatal korától a fegyverforgatásban jeleskedett. 1511-ben belekeveredett egy szerencsétlen háborúba; fogságba esett, az ellenség, jó pénzt remélve érte, börtönbe csukta. A fogság megpróbáltatásai közepette megígérte a Madonnának, ha kiszabadul, szakít addigi szabados életmódjával. Sikerült megszöknie, elgyalogolt Trevisoba, s ott megfogadta a Madonnának, hogy az árvák, a betegek, a szegények szolgálatára ajánlja fel életét. 1528-ban szétosztotta családi örökségét, s a velencei palotát megnyitotta a nincstelenek előtt. Összeszedte a csavargó gyerekeket, szegénykórházat nyitott. 1531-ben beköltözött fogadott gyermekei közé, majd onnan a gyógyíthatatlan betegek kórházába. Munkatársai, a „szegények szolgái” 1534-ben Somascában tartották meg alakuló káptalanjukat. 1540-ben hivatalosan is megszületett a Szomaszkai Szabályozott Papok kongregációja. Az Alapító 1537-ben hunyt el pestisben. – Kanonizálta XIII. Kelemen pápa 1767-ben.

1616-ban Pázmány Péter, pápai engedéllyel és jezsuita felettesei hozzájárulásával átlépett a szomaszkákhoz, mely rend elöljárója befogadó nyilatkozatot tett közzé; Pázmány azonban jogilag jezsuita maradt. Ez a lépés tette lehetővé, hogy magasabb egyházi tisztségeket vállalhasson, ami a Jézus Társaságban nem lett volna lehetséges.

Szt. Francesco Antonio Pontillo OFM (1729–1812). Fél évszázadon keresztül kéregető nápolyi ferences testvér. – XIII. Leó avatta boldoggá 1868-ban, kanonizálta II. János Pál pápa 1996-ban.

Boldog Giuseppina Gabriella BoninoB. Giuseppina Gabriella Bonino (1843–1906), a saviglianói Szent Család nővérek alapítója (1887). Saviglianoban született jómódú orvos-családban. Iskoláit a Szt. József nővérek torinói intézetében végezte. 18 éves korában Jézus iránti feltétlen szeretettől indítva tisztasági fogadalmat tett. Szülei elvesztése és súlyos betegsége után Lourdes-ban kapott további útmutatást: a szegényeket kell szolgálnia. 1880-ban néhány társával a názáreti Szent Család pártfogásába ajánlva magukat, kezdték meg a közös életet, a fiatal és az idős nemzedék szolgálatát. Elsősorban keresztény családok létrehozásán fáradoztak. – Boldoggá avatta II. János Pál pápa 1995-ben. 

Bakhita Boldog JozefinaBakhita B. Jozefina (1869–1947) szűz, szerzetes. – Szudáni család sarja. Nevének jelentése: „szerencsés”. Fiatalon elrabolták, többször eladták El Obeid és Khartum kereskedői. Megaláztatások, fizikai és erkölcsi szenvedések között tengette fiatal élet. Szudán fővárosában, Khartumban megvette őt az olasz konzul, Callisto Legnani. Bakhita emberséges körülmények között próbált lábra állni, csak elveszett családja miatt fájt a szíve.

A politikai változások miatt az olasz konzulnak el kellett hagynia Szudánt. Bakhita a családdal tartott. Genovába érkezve Legnani a velencei katekumenátusi intézmény kanonoknőire bízta őt. Néhány havi felkészítés után részesült a keresztség szentségében. Ekkor kapta a Giuseppina/Jozefina nevet. Leírhatatlan örömében később is megcsókolta a keresztelő kutat: „Itt lettem Isten gyermeke!” Rövid idő múlva kérte felvételét a kanonisszák közösségébe. 1896. dec. 8-án tett fogadalmat. Több mint 50 éven át élte és sugározta Isten szeretetét. Schio kolostorába helyezték, ahol ügyes kézzel végezte a napi munkát. Főzött, varrt, a portán fogadta az érkezőket. Utolsó fájdalmas betegségében a Madonnát, Jézus Anyját hívogatta, – érkezését mosollyal fogadta. – Az egykori szudáni rabszolgalányt II. János Pál pápa avatta boldoggá 1992-ben.