A nap szentjei

Hónap: 
február
Nap: 
4

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Római Szt. EutychiusRómai Szt. Eutychius (III/IV. sz.) vértanú. Egyetlen forrásunk az a sírfelirat, amelyet Damasus pápa (†384) helyezett sírjára a Szt. Sebastianus-temetőben. Azt sem tudható, a keresztényüldözés melyik hulláma sodorta őt a vértanúhalálba. Az eleven hagyomány szellemében ereklyéit 1577-ben áthelyezték a San Lorenzo bazilika főoltára alá, Damasus pápa sírja mellé, ahol mindmáig tiszteletben részesítik.

Szt. Izidor (360k–450k) az egyiptomi Pelusium monostorának szerzetes-apátja. Számos levele maradt ránk.

Boldog Hrabanus Maurus OSBB. Hrabanus Maurus OSB (780–856) bencés apát, érsek, „Praeceptor Germaniae”. Tíz éves korától, már oblátusként, Fuldában, Szt. Bonifác híres monostori iskolájában tanult, később ugyanennek az iskolának lett vezetője, majd apátja. 847-ben Német Lajos király kezdeményezésére Mainz érsekévé nevezték ki, így Szt. Bonifác utóda lett. Kora legkiválóbb tudósaként tartotta számon saját százada és az utókor. Sokat merített nagy elődei, Szt. Jeromos, Szt. Ágoston és Nagy Szt. Gergely gondolataiból. Fő műve, a De Universo 22 könyvben átfogja kora tudományának valamennyi területét. A hagyomány neki tulajdonítja a Veni Creator Spiritus kezdetű himnuszt. A fuldai monostorban hunyt el, ott helyezték nyugovóra. Ereklyéi a reformáció idején megsemmisültek. 

Szt. Rembert OSB (820/30–888) Bréma és Hamburg érseke. A flamand nemesi család szülötte Turholt missziós monostorában végezte tanulmányait, már fiatalon társa lett a missziós Szt. Anszkárnak, 852-ben vele járta a skandináv missziós terepet. Halálos ágyán Anszkár őt nevezte meg utódjának, 862-ben szentelték püspökké, decemberben megkapta az érseki palliumot. 866-ban indított dániai és svédországi missziója sikertelen maradt. II. Adorján pápa 871-ben kinevezte az északi népek apostoli nunciusává, de a normannok megújuló támadása lehetetlenné tette küldetése teljesítését. Tette, amit tudott: kiváltotta a keresztény rabokat, ha kellett, e célból a templomi felszereléseket is pénzzé tette. Kijárta, hogy Bréma város megkapta a pénzverés jogát. A hamburgi és a brémai egyházmegyében székesegyházat, templomot épített, monostort alapított. – Neki köszönhetjük Szt. Anszkár életrajzát.

Híre eljutott hazánkba is: Szent Rambert, Sclavonia és Gotthia Apostola. Anno Christi 888. (Kalendarium 1754)

Sztudita Szent NikolaoszSztudita Szt. Nikolaosz/Miklós (793–868) igumen, hitvalló. Kréta szigetén született, fiatalon a Sztudion-monostor szerzetese lett, hogy az ott élő Szt. Theodorosz vezetése alatt élhesse hivatását. Fiatalon pappá szentelték. Hamarosan áldozata lett az Örmény Leó császár (813–820) által kirobbantott képrombolási harcnak. 815-ben mesterével együtt a hellészpontoszi Metopa-erődbe, majd a Bonita börtönbe zárták. Szigorú őrizet alatt, összekötözve, szennyben, piszokban feküdtek, közel az éhhalálhoz. 819-ben kegyetlenül megostorozták őket, ugyanis kínzói kezébe került Miklósnak a képek tiszteletéről írott műve. 820-ban Szmirna képromboló nézeteiről hírhedt püspöke kegyetlen körülmények között hónapokon át próbálta rabjait megtörni. Az új császár, II. Mikhaél idején kiszabadultak, de a fővárosba nem tehették be lábukat. Előbb Khalkédon, majd a Szt. Triphon monostorában húzták meg magukat. Szt. Theodorosz itt hunyt el 826-ban. Miklós ekkor visszatérhetett a Szt. Naukratiosz által vezetett monostorába; 829-ben az üldözés újabb hulláma szétszórta a szerzeteseket, Ekkor Phirmipoliszban egy jámbor nő nyújtott neki menedéket. Csak 842-ben térhetett vissza a Sztudion monostorba. 848-ban, Naukratiosz halála után ő lett a közösség igumenje.

858-ban az üldözés újrakezdődött. Miklós nem ismerte el a pátriárkai széket bitorló Photioszt, aki személyesen is próbálta megtörni őt. Miklós visszavonult, egy félreeső menedékhelyen húzta meg magát, Photiosz keze azonban itt is utolérte, ezért Szmirnába menekült előle. Csak hét év elteltével térhetett vissza a Sztudion-monostorba. Zaklatása itt is folytatódott, egészen addig, amíg Makedon Baszileiosz császár vissza nem helyezte igumen-tisztébe. Hetvenöt éves korában lemondott, visszavonultan élte utolsó hónapjait. Életéről kortárs szerzők dokumentumai tudósítanak. 

Sempringhami Szt. Gilbert (1083k–1189) a „gilbertinusok” alapítója. Az angliai Sempringham szülötte, tanulmányait francia földön végezte, hazájába visszatérve 1123-ban ő lett szülőfalujának plébánosa. Előbb női közösséget alapított, Szt. Benedek Regulája alapján, majd férfi szerzetes-kanonoki közösséget, Szt. Ágoston Regulája szerint. Mindkettőt legfőbb elöljáróként vezette, míg meg nem vakult. Meleg barátság fűzte Clairvaux-i Szt. Bernáthoz; a királlyal vívott küzdelmében segítette Becket Szt. Tamást, amivel saját fejére vonta az uralkodó haragját. A virágzó gilbertinus monostorokat VIII. Henrik törölte el 1538-ban. – Az Alapító kultuszát az Egyház 1202-ben hagyta jóvá.

Szent Ioannis de Brito SJSzt. Georgij Vszevolodovics (1189–1238) Vlagyimir hitvalló hercege, Nyizsnyij Novgorod megalapítója (1221). A tatárok ellen vívott harcban esett el. Családja, a város püspöke és a menedékkeresők a felgyújtott székesegyházban pusztultak el. Georgij megcsonkított testét a rosztovi, majd a novgorodi székesegyházban temették el. Tisztelete elterjedt az egész orosz földön. 1645-ben, kanonizációja alkalmával, testét épen találták meg. 

Szent Ioannis de Brito SJ (+1693) jezsuita szerzetespap, vértanú. Hosszú missziós szolgálatát a dél-indiai Madaura városban tett hitvallása koszorúzta meg. - Szentté avatta XII. Pius pápa 1947-ben.