A nap szentjei

Hónap: 
január
Nap: 
20

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szt. Fabianus pápa (236–250) vértanú. Egyike a Decius császár által elrendelt keresztényüldözés első áldozatainak. Életéről az ugyancsak kortárs vértanú, Szt. Cyprianus, ill. egy évszázaddal később Szt. Jeromos számol be. Véleményük szerint a császár nem annyira Róma püspökét, mint inkább vetélytársát látta benne, ezért rendelte el kínzását és kivégzését. Holttestét a Szt. Callixtus katakombában rejtették el; 1854-ben megtalálták sírfeliratát. – Életéről, vértanúságáról a XVI. századi Debreceni- és az Érdy-kódex is megemlékezik.

Szent SebestyénSzt. Sebastianus/Sebestyén katona, vértanú (†300k). A Diocletianus által elrendelt keresztényüldözés elején szenvedett kegyetlen vértanúhalált. Agyonnyilazták. Milánói Szent Ambrus a 118. zsoltárhoz fűzött magyarázatában ír róla. Sebestyén ismert szenvedéstörténete már kiszínezett legenda. Michelangelo Utolsó ítélet-freskóján Sebastianus, az erős férfi, baljában nyílköteget tart: vértanúságának gyilkos eszközeit. 

Nagy Szt. Euthümiosz (377–473) monachus. A három éves kisfiút, diakonissza édesanyja kérésére, Otreiosz, az örmény Meliténé püspöke keresztelte meg, s azonnal lektorrá is avatta. Az ifjút, megfelelő tanulmányok után, 19 éves korában szentelték pappá. A nagyböjti szent negyven napot mindig egy hegy tetején, teljes magányban töltötte. 406-ban Palesztinába zarándokolt, s belépett a Pharan lavrába. Tanítványaival újabb lavrát is alapított, de ő maga többnyire egy barlangban időzött. Csak vasárnaponként tért vissza Pharanba, hogy együtt imádkozzék testvéreivel. Monasztikus hatása elérte egész Palesztinát, de megkeresték szülővárosából, Meliténéből és Szíria távoli vidékéről is. Fennmaradt a palesztinai lavrák számára összeállított szabályzata (Typikon). Euthümioszt abban a barlangban temették el, ahol először vonult remeteségbe.

Uppsalai Szt. Henrik (XII. sz.) püspök, vértanú „Finnország apostola” és védőszentje. Angol származású, bizonytalan, mikor érkezett svéd földre. Biztosan csupán az tudható, hogy a XII. század közepén már Uppsala püspökeként említik. Uppsalából a hódító Erik svéd királlyal érkezett a finnek földjére. A hagyomány szerint a Kuppis forrás mellett ő keresztelte meg a helyi törzsfőket. Eljutott a távoli, Abo-Turku melletti Ylstar helységig, ahol a közösségi emlékezet egy ház romjairól azt tartja, hogy egykor abban tartózkodott és prédikált. A Finnországba érkezése utáni első tavaszon a Köyliö-tónál egy Lalli nevű férfi megölte. A finn népi hagyomány szerint gyilkosa levágta pásztorgyűrűs ujját, amit később megtaláltak. Egy vak ember a szeméhez érintette, s azonnal visszanyerte látását. Az abói székesegyház káptalanjának pecsétjében ma is látható ez az ujj-motívum. A püspök ereklyéit 1720-ig az abói székesegyházban őrizték, akkor az országot leigázó Nagy Péter cár parancsára Golicin tábornok Oroszországba vitette. Azóta nyoma veszett. – Az egyházi dokumentumok „szent” jelzővel emlegetik. A finnek mindmáig ezen a napon emlékeznek meg róla.

Boldog ÖzsébBoldog ÖzsébEsztergomi B. Özséb (†1270) a Pálos rend alapítója – Eusebius, Esztergami Pap Ur, Fehír Barátok Attya: Regulát confirmáltattya Romában. Anno Christi 1250. Az utóbbi 1754-ből való adat téves: Özséb már elhunyt, amikor V. Kelemen pápa 1308-ban hivatalosan elismerte a Szt. Ágoston Regulája szerint élő magyar pálos rendet. 

Tirnovói Szt. Euthümiosz (1325–1400k) monachus, pátriárka. A bizánci eredetű tirnovói nemes család sarja 1350-ben a Szt. Theodosziosz által alapított Kelifarevo-monostorba lépett. 1363 után Athoszra vonult vissza. Amikor 1371-ben Bulgária szövetséget kötött a törökkel, száműzték Lemnosz szigetére. Valahogyan sikerült visszatérnie Tirnovóba, ahol a bolgár cár által alapított Szentháromság-monostor lett az otthona. Imádságos magányában bolgár nyelvre fordította a görög egyházatyák műveit, megújította a liturgia nyelvét, tökéletesítette a bolgár helyesírást. Nagy tudása és bölcsessége juttatta a pátriárkai székbe. A nevével és műveivel fémjelzett széleskörű lelki-szellemi megújulásnak a török hódítás vetett véget. Tirnovo 1393-ban került török kézre. A pátriárkának a vaskovói monostorba kellett elvonulnia; hallgatag szerzetesként hunyt el.

Szt. Maria Cristina Brando (1856–1906) a Szent Szív szolgálói kongregáció alapítója, Nápoly fiatalságának, különösen az árva gyermekeknek anyai szívű apostola. II. János Pál pápa avatta boldoggá 2001-ben, rá néhány évre ugyanő kanonizálta. „Nővéreim, senkit sem veszünk fel közösségünkbe, ha nincs meg benne az eltökéltség, hogy szent életet éljen. Ha egy nő nagyon akar valamit, meg tudja tenni. A kegyelemmel erősített, eltökélt akarat mindent legyőz.”