A nap szentjei

Hónap: 
január
Nap: 
14

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Nolai Szt. Felix (†269k) hitvalló. Szír apától született, fiatalon került Itáliába, ahol tagja lett Nola város klérusának. A Decius uralkodása idején kitört vad keresztényüldözés során őt is elfogták, megkínozták, de csodálatosan kiszabadult. Egy ideig helyettesítette a nolai püspököt, ő maga azonban elutasította a főpásztori tisztet. Kis földjét művelve élt haláláig. Rendkívüli tiszteletben részesült, Nolai Szent Paulinus püspök (355k–431) két hosszú költeményben hirdette emlékét.

Poitiers-i Szt. Hilarius (315k–367) püspök, egyháztanító, „Nyugat Athanáza”. Szt. Jeromos és Szt. Ágoston szerint már családapaként keresztelkedett meg, s mélyült el a Szentírás tanulmányozásában. Átfogó tudásával olyan tekintélyre tett szert, hogy 350 körül Poitiers püspökévé választották. Az arianus Constantius 356-ban Phrygiába száműzte. Mivel ott is fellépett a tévtanítók ellen, nemkívánatos személynek minősült. 359-ben, se szó, se beszéd: visszatért Galliába, folytatta tudományos munkásságát. Szabatos latin nyelvű műveiben évszázadokra meghatározta a teológiai gondolkodás kifejezés-rendszerét. Életpályája vázlatát Venantius Fortunatus (530k–600k), Hilarius későbbi utóda hagyta az utókorra. – IX. Pius pápa 1851-ben nyilvánította egyháztanítóvá.

Szt. Kentigern Munghu (†603) Glasgow első püspöke. Apja Owain, anyja, Theneu, keresztény nevelője Serf. Már fiatalon remeteségbe vonult Glasgow vidékén. Már néhány év múlva társak és tanítványok vették körül. Még nem volt harminc éves, amikor püspökké választották. Hatalmas kiterjedésű egyházmegyéjét mezítláb járta, küzdött a pogányság, ill. a pelagianizmus „térítő szándékú” előrenyomulása ellen. Tanítványait hithirdetőként küldte Skócia északi területére, de azok eljutottak Norvégiába és Izland szigetére is. A ki-kiújuló törzsi villongások miatt egyszer menekülnie kellett. Így jutott el Rómába, ahol püspökké szentelésének elismerését kérte. Rövid száműzése után hazatérve, haláláig már nyugodtabb körülmények között szolgálhatta egyházmegyéjét. – Skócia egyik védőszentje.

Szerb Szt. Száva (1174/5–1235) metropolita. Az ifjú Rasztno, a Nyemanja hercegi család sarja, szülei tudta nélkül, Athosz Szt. Pantaleimon-monostorába lépett, s nem is volt hajlandó visszatérni. Fölvette a palesztinai Nagy Szt. Száva nevét, s Vatopédi monostorában megkezdte újoncévét. Néhány év elteltével apja is Vatopédi szerzetese lett. Fiát 1200 körül szentelték pappá. 1204-ben a latin keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, s ez Athosz számára is veszélyt jelentett. Száva rövid ideig a Sztudenyica-kolostor igumenjeként szolgált. 1219-ben Szávát Nikajában (Nicaea) a szerb ortodox egyház érsekévé nevezték ki. Székhelye Zica városa lett. Sztyepán fivérét 1221-ben ő koronázta Szerbia királyává. Száva érsek közreműködésével jó kapcsolat jött létre a szerb király és II. András magyar király között. Száva érseknek köszönhető a bulgáriai pátriárkátus helyreállítása is (1235). Rövid betegség után a bolgár fővárosban, Tirnovóban hunyt el. 1300 körül kanonizálták. Ereklyéit 1594-ben a törökök elégették.

Kölni Szt. Heylika O.Cist (XIII. sz) reclusa a kölni ciszterci monostor mellett épült kis cellában. „Gyakran részesedett mennyei látogatások vigaszában, az életszentség hírében költözött át Krisztushoz.”

Boldog Giovanni Antonio FarinaB. Giovanni Antonio Farina (1803–1888) püspök. Treviso, majd Vicenza főpásztora, a Szent Dorotea Nővérek kongregációjának (1831), egyházmegyéjében az első leánynevelő népiskoláknak alapítója, valamint a süketnéma és vak gyermekek iskolai oktatásának megszervezője. – Boldoggá avatta II. János Pál pápa 2001-ben. 

Boldog Valentine Paquay OFMB. Valentine Paquay OFM (1828–1905) ferences szerzetes. A belgiumi Hasselt városka kolostorában évtizedeken át a prédikáció és a gyóntatás területén szolgálta Isten népét. – II. János Pál pápa avatta boldoggá 2003-ban. 

Észtországi Szt. Platon (1869–1918) püspök, vértanú és 18 társa vértanúk. Paul Kulbish Pootsi-Köpü városkában született. Apja a helybéli templom kántora volt. Paul Arusaare városban végezte a középiskolát, utána a Rigai Hittudományi főiskolára, majd a Szentpétervári Hittudományi Akadémiára került. 1894-ben doktorált. 1917-ben nevezték ki, majd szentelték az Észt Ortodox Egyház püspökévé. Ekkor kapta a Platon nevet. Azonnal hozzákezdett egyházmegyéje látogatásához, a háborús megpróbáltatásokban segítette a keresztényeket hitük és bizalmuk megőrzésében. Eközben időszerűvé vált a független észt püspökség kialakítása. A Rigában élő oroszok ezt mereven elutasították, Platont nacionalizmussal vádolták. Köztudott volt, hogy Platon püspök Észtország függetlenségéért küzd, részt vesz az országgyűlés munkájában is. 1918-ban már a kommunisták kezében volt a hatalom. Ekkor az észtek összefogtak: az ortodoxok, a protestánsok, a katolikusok és a zsidók közösen eldöntötték, hogy együtt fognak cselekedni. Platon püspök is ezt a közös fellépést támogatta. Jan. 2-án elfogták, tizenkét napig tartó kihallgatás következett. Platon az embertelen körülmények között erősítette rabtársait, s áldását küldte észt híveinek. Görög nyelvű evangéliumát olvasta, hogy Isten Igéjéből merítsen erőt. 1918. jan. 14-én a hitelpénztár pincéjében kivégezték. Vele együtt öltek meg két ortodox papot, két evangélikus lelkészt és tizennégy észt férfit. – 1931-ben Tallinnban emlékoszlopot állítottak, de szovjet parancsra ezt el kellett tüntetni. Az oszlop 1986 óta ismét a tallinni templom előtt magasodik, ahol a vértanúk teste pihen. – A konstantinápolyi ökumenikus pátriárka 2000-ben kanonizálta Platont és társait.