A nap szentjei

Hónap: 
január
Nap: 
8

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szt. Guitelinus/Gwythelin (V. sz.) a hagyomány szerint London püspöke volt, még a hódító szászok támadása előtti időben.

Szt. Attikosz (†425) Konstantinápoly pátriárkája. Örményországban született, eretnek tanok szerint nevelték, de Theodosziosz uralkodása idején belépett az ortodox közösségbe. Kemény aszkéta életet folytatott, rövidesen a Hagia Sophia székesegyház papja lett. Beszédeivel meghódította Konstantinápoly népét; 406-ban pátriárkává választották. Húsz éven át szolgált, őrizte a keresztény hit tisztaságát. A liturgikus megemlékezésbe ő vette vissza elődje, a száműzött Aranyszájú Szt. János nevét. Békében hunyt el.

Szt. Gudule (†712k) szűz. Szent Amalberge leánya, Nivelles-ben Szt. Gertrúd neveltje. Élete egyszerű szeretetszolgálatban telt el. A brüsszeli Szt. Mihály templomban őrzött ereklyéit a protestánsok 1579-ben kiszórták. – Ő lett Malines–Brüsszel főegyházmegye védőszentje.

Tifliszi Szt. Abo (†785) vértanú. Bagdadi arab családban született, moszlimnak nevelték. Illatszerészként dolgozott, de munkája mellett művelte magát, jól ismerte az arab irodalmat. 776-ban egy előkelő georgiai úr, Nerszész kíséretében elhagyta szülővárosát. A georgiai Kartliban ismerte meg a Szentírást. Nerszész, többedmagával, az akkor moszlim vezetés alá került Georgiát is elhagyta, Oszétia felé menekült. A kazárok fogadták be őket. Abo itt vette fel a keresztséget. Három év múltán Georgia visszafogadta a menekülteket. Abo ekkor is Nerszész mellett maradt. 785-ben letartóztatták, s mivel nem tudták hittagadásra kényszeríteni, kivégezték. Testét feldarabolták. elégették, a hamvakat a Mtkvari folyóba vetették. – Abót III. Sámuel katholikosz (†794) kanonizálta.

Szt. Thorfinn O.Cist (†1285) norvég ciszterci szerzetes, a Hamari egyházmegye elűzött püspöke. A flandriai Brugge monostora fogadta be, ott hunyt el. Hazájában elfeledték, tisztelete a XX. század elején újult meg. Oslóban a Szt. Olav-templom egyik üvegablakán ma is látható fehér ruhás alakja. Íme, „A szentek visszatérnek”. 

Noricumi Szent SeverinusNoricumi Szt. Severinus (410k–482) aszkéta, alapító apát, Noricum apostola. Tanítványa és életírója, Eugippius (460–535) szerint római családban született. Aszkézisben töltött évek után 454-ben érkezett Noricumba, a Duna–Dráva–Inn folyók által határolt területre, amelyet Attila hunjai, majd barbár csapatok éveken át dúltak, pusztítottak. Egyszerű aszkétaként három évtizeden át járta a vidéket, szervezte a megnyomorítottak anyagi-szellemi-lelki szolgálatát. Ahol megfordult, ott újraindította a földművelést. A Duna mentén három monostort alapított; regulát nem írt, ő maga volt az élő szabályzat. Odoaker – már mint római király – teljesítette Severinus minden kérését, Gibuld, az alemanok királya, ugyancsak az ő kérésére, csapatait visszavonta Noricum környékéről. Az aszkéta apát télen-nyáron mezítláb járt, daróc köntöst viselt, napjában egyszer evett, a puszta földön aludt. Már életében csodatevőként emlegették. Severinus 482. jan. 8-án hunyt el ezzel a sóhajjal: „Minden lélek dicsérje az Urat”. Tanítványai apátjuk lelki végrendelete szerint folytatták küldetésüket.Noricumi Szent Severinus