A nap szentjei

Hónap: 
április
Nap: 
23

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Kappadókiai Nagy Szent GeorgioszKappadókiai Nagy Szt. Georgiosz/György (296/303) katona, vértanú. A kappadókiai apa és palesztin anya fia a katonai pályán kereste érvényesülését. Vitézi tettei miatt a császári seregben el is nyerte a Triumphans, győzedelmes jelzőt. Diocletianus keresztényüldöző rendeletét semmibe vette, sőt az erre vonatkozó parancsot széttépte. A palesztinai Dioszpolisz városban fővesztésre ítélték. A keleti egyházban a 14 segítő szent között tisztelik. A katonák védőszentje. 

Szt. Ybar (†499) az ír Becc-Ere püspöke (?). Egy XVII. századi latin szövegtöredékből lehet következtetni egy korai, de elveszett teljesebb életrajz meglétére. Feltehetőleg valamivel Szt. Patrick előtt élt és hirdette az evangéliumot a kelta íreknek, főképp Leinster területén. A legbiztosabb adat: ő alapította a Beggary-sziget később híressé vált iskoláját. – Szent szolgálatának emlékét a máig eleven ír hagyomány őrzi.

 

 

Szent Adalbert (Prokop P.)Szent Adalbert (Prokop P.)Szt. Adalbert OSB püspök, vértanú (956–997) Albert Prágai Püspök és martyr. Esztergami Érsekség Pátronussa. (Kalendarium, Kassa, 1854)

Vojtech, a cseh Szlavnik fejedelem és a szász Adilburg fia 956 táján született Libicében. Gyermekkori súlyos betegségében szülei felajánlották Isten szolgálatára. A magdeburgi dóm iskolájában tanult. Bérmáláskor vette fel a magdeburgi érsek, Adalbert nevét. 983-ban Prága érseke lett. 988-ban azt kérte XV. János pápától, engedje, hogy Jeruzsálembe menjen, és egyszerű zarándokként szolgálja az Urat. A montecassinói apát tanácsára azonban megváltoztatta szándékát, és belépett a bencés rendbe. 990-től elvonultan élt a római Aventinus dombon fekvő monostorban. Hívei kérésére még egyszer visszatért Prágába, majd Magyarországra indult téríteni. Talán ő bérmálta meg Esztergomban a későbbi Szt. Istvánt. Máig is Adalbert az esztergomi főegyházmegye védőszentje. Apostolkodott még lengyel földön és a balti törzsek között. A litvánokhoz akart indulni, amikor 997. ápr. 23-án Tentikken helységben vértanúhalált halt Krisztusért.

Harsányi Lajos

Gazdag cseh úrfiú volt, s nevelte érsek,
Arany haja vígan röpült a szélben.
De ő könyörgött: Jézusról beszéljen,
Milyen volt véres Oldalán a mély Seb?

Prágában püspök volt, de nem szerették.
Otthagyta őket. Űzte régi vágya:
Hogyan tereljen vad pogányt igába,
Hogy egy Akol legyen a földkerekség.

S Pannónián magyar Vezért keresztelt
Lengyelt jelölt meg homlokán kereszttel,
S pogány porosz közé vezette lépte.

Ott teljesült be régi-régi álma.
Lengett kezén a vértanúi pálma.
Siratta őt makacs, dalos cseh népe. 

Szt. Jón Ögmundsson (1052–1121) Holar püspöke, Izland nemzeti szentje. Születési helye Fljotshlio. Az első izlandi püspök, Isleifur Gizurarsson által alapított iskolában tanult. Utána hosszú utazást tett a dán és norvég tájon, de megfordult francia földön és Itáliában is. A második izlandi egyházmegye, Hólar felállításakor Jón lett a kinevezett főpásztor. 1106-ban a svédországi Lundban szentelték püspökké. A hólari székesegyház mellett iskolát létesített, ide svéd és francia tanítókat hívott. Thingeyrar helységben megalapította az első izlandi monostort.

Jón püspök életszentségét a helyi püspökök a XII. század végén ismerték el. 1201-ben kanonizálták, de tiszteletére nem kérték a Szentszék jóváhagyását. Jón püspök életét Gunnlaugr Leifsson (†1220k), Thingeyar szerzetese örökítette meg.

B. Elena Valentini (1396/7–1458) családanya, özvegy, ágostonos harmadrendi, misztikus. Az észak-itáliai Udine városban született, ott is ment férjhez. Három fia és három leánya született. 1441-ben megözvegyült, csatlakozott az ágostonos harmadrendhez. Saját házában kis cellát alakított ki, elöljárója engedélyével 1444-ben teljes hallgatást fogadott. Csak karácsony ünnepén beszélgetett immár családos gyermekeivel, kis unokáival és rokonaival. Teljes lemondásban töltött életét átszőtték a misztikus kegyelmek.

Combnyaktörése miatt utolsó két évét fekve kellett töltenie; türelemmel várta, majd fogadta a boldog hazatérés pillanatát. – Ereklyéit 1845-től Udine székesegyházában őrzik. Kultuszát IX. Pius hagyta jóvá 1848-ban.

Szt. Lázár (†1802) vértanú. A bolgár fiatalember Pergamon vidékén egyszerű pásztorként kereste meg a mindennapit. Egy napon megmentett egy török nőt, akit kóbor kutyák támadtak meg. A nő „hálából” bevádolta férjénél. Mivel a feldühödött török tévedésből Lázár egy társát sebezte meg, az ügy a kádi elé került. A bíró parancsa: minden lehető kínzással el kell érni, hogy a magát kereszténynek valló Lázár az iszlám hitre térjen. Előbb testrészeit és nyelvét égették, majd nehéz követ helyeztek mellére, fejét pedig oly szorosan körbeszorították, hogy mindkét szeme kifordult helyéről. Végül tüzes bronzabroncsot nyomtak a fejére. Mivel még mindig életben volt, akasztással végeztek vele.