A nap szentjei

Hónap: 
április
Nap: 
16

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szt. Eiréné (IV. sz.) szűz, vértanú. Korintoszban élt, otthonában gyakran összegyűjtötte a keresztényeket. Közösen imádkoztak, bensőséges egységben. A húsvéti ünnepek idején fogták el. „Bűne” nyilvánvaló volt. A pribékek minden különösebb eljárás nélkül nyelvét kitépték, fogait kiverték, végül lefejezték.

Orkney Szt. Magnus (1075k–1115) vértanú. A Skóciától északra fekvő Orkney-szigeten született. Nagyapja, Torfinn, a sziget kormányzója volt. A hagyomány szerint az ifjú Magnus örömmel vett részt kisebb-nagyobb csatározásokban, de elég hamar megundorodott ettől az öldöklő életmódtól. A norvég király, Erling fivérével és Hakon nevű unokatestvérével együtt Magnust is besorozta fegyveres kíséretébe. Amikor a király 1098-ban pusztító hadjáratot vezetett az angol és skót partok mentén, Magnus a hajón maradt, hangosan a zsoltárokat imádkozta. Az életét megéneklő saga csodának minősíti, hogy ámbár körülötte dúlt a harc, őt nem érte fegyver. Egy alkalommal, amikor a hajó közel jutott a parthoz, tengerbe ugrott, megszökött. Rokonának, Békés Edgár skót királynak udvarában talált menedékre. Az udvar keresztény légköre a teljes megtérésre késztette. Egy püspök házába költözött, 1105-ben családot alapított. Hitvesét Ingarthnak hívták. Közben megtudta, hogy fivére, Erling, elesett az írek ellen vívott harcban. Orkney-sziget kormányzását Hakon nevű unokafivére vette át. Magnus visszatért a szigetre, atyai örökségére hivatkozva át akarta venni a kormányzást, de a hatalomhoz ragaszkodó Hakon mellett csak afféle társkormányzó lehetett.

Igazságosan kormányzott, védelmezte a szegények érdekeit, próbálta felszámolni a viking rablóhadjáratokat. A harcias viking szokásokhoz hozzászokott ellenfelei azonban Hakonhoz fordultak, aki már úgyis az egész grófság ura akart lenni. 1115 áprilisában találkozóban állapodtak meg, ami voltaképp csapda volt Magnus számára. Hakon hajókkal, Magnus néhány emberével érkezett az Egilsey-szigetre. Magnus nem akart harcba bocsátkozni. A nagycsütörtök éjjelt végigimádkozta, reggel magához vette az Eucharisztiát, azután bátran átment az ellenség táborába. Hakon parancsára a szakács ölte meg két kardcsapással. Magnust anyja, Thora temette el Birsay-szigeten. Ereklyéit 1137-ben unokaöccse, a később ugyancsak megölt Ragnvald hozatta át Kirkwall új templomába. – Magnus szentként való tiszteletét XIII. Leo hagyta jóvá 1899-ben.

Labre Szent BenedekLabre Szt. Benedek (1748–1783) „Isten csavargó vándora”. Szülei Amettes városban kis üzletük jövedelméből nevelték tizenöt gyermeküket. A legidősebb fiú 15 évesen a trappistákhoz akart belépni, a család nem engedte. Többször próbálkozott, de sem a ciszterciek, sem a karthauziak nem fogadták be. 1771-ben elzarándokolt Rómába, hátha ott fölveszik valahová. Az örök városban világosodott meg előtte sajátos hivatása. Nekiindult tehát az országok útjainak; útizsákjában az Evangélium, a Krisztus követése és egy zsoltároskönyv rejlett. A fáradhatatlan zarándokot hol félkegyelműnek, hol csavargónak nézték, olykor gyanút is ébresztett. Legszívesebben Rómában tartózkodott, a Colosseum árkádjai alatt talált éjjeli szállásra, de bejárta fél Európát Einsiedelntől Compostelláig, Baritól Paray-le-Monialig.

1783-ban, egy áprilisi reggelen Róma egyik sikátorában találtak rá az ájult csavargóra. Egy hentes fektette le boltja végében. Ott hunyt el ápr. 16-án. 35 éves volt. – Boldoggá avatta IX. Pius 1861-ben, kanonizálta XIII. Leo 1881-ben. 

Szt. Damian de Veuster (1840–1889) a leprások apostola. Életének legfontosabb forrásait saját feljegyzései és levelei alkotják. Tremel városkában született, nyolcgyermekes flamand földműves családban. 1859-ben lépett be a Jézus és Mária Szíve (Picpus) Társaságba, de iskolázatlansága miatt csak segítőtestvér lehetett. Szorgalmasan tanult latinul, így elérte, hogy megkezdhesse teológiai tanulmányait. „Csend. Összeszedettség. Ima” – ez volt olvasható asztala fölött. 1863-ban váratlanul megbetegedett bátyja helyett vállalta a missziót Hawaiiban. 1864-ben Honoluluban szentelték pappá. 1873-ban önként jelentkezett Molokai lepratelepének szolgálatára, mégpedig „egyszer s mindenkorra.” A „sátán poklából” a „szeretet paradicsomává” változtatta a telepet. Leprás lett a leprások között, hogy megnyerje őket Krisztusnak. Magány, irtózat, félelem, meg nem értés, megalázások sorozata jelezte lelki keresztútjának stációit.

„Ha szegényes kápolnámban hiányzott volna az isteni jelenlét, soha nem tudtam volna kitartani elhatározásomban, hogy megosztom a leprások sorsát. – Boldog vagyok, s nincs panaszom senki ellen. Ha sokáig kell várnom a gyóntatóra, az Oltáriszentség előtt gyónom meg bűneimet.”

Néhány ujja kivételével, amellyel a szentmisét bemutatta, egész testét elborította a pusztító kór. 1889 nagyböjtje keresztútja végét sejtette. – „A jó Isten hív, hogy a húsvétot a mennyben ünnepeljem.” Nagyhétfőn, reggel 8-kor hunyt el. – II. János Pál avatta boldoggá 1994-ben, kanonizációjára 2009-ben került sor. 

Szent Damian de VeusterSzent Damian de Veuster