A nap szentjei

Hónap: 
április
Nap: 
7

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

B. Edward Oldcorne SJ (1560/61–1606) vértanú. Katolikus szülőktől származott, 1582-től a római Angol Kollégiumban végezte teológiai tanulmányait. A Lateráni bazilikában szentelték pappá 1587. aug. 23-án. Claudio Acquaviva jezsuita generális fölvette a Jézus Társaságba, de elengedte neki az újoncidőt, mivel a fiatal pap készen állott arra, hogy visszatérjen hazájába, s ott teljesítse küldetését. 1589-ben Worcesterben, a nemes Thomas Abington kastélyában lelt otthonra. „Hall” álnéven 17 éven át folytatott titkos lelkipásztori szolgálatot. A grófság apostolának nevezték. Sokan visszatértek a római katolikus Egyházba, köztük jótevőjének nővére, Dorothy Abington is.

Egy Humprey Littleton nevű férfi árulta el, aki előzőleg számos jótéteményében részesült. Letartóztatták, Worcesterbe hurcolták, onnan pedig a londoni Gatehouse börtönébe került. A Towerben iszonyú kínzást kellett elszenvednie, végül 1606. ápr. 7-én kivégezték. – Boldoggá avatta XI. Piusz 1929-ben.

De La Salle Szent JánosDe La Salle Szt. János (1651–1719) A Keresztény Iskolatestvérek laikus tanítórendjének alapítója. – XIII. Leo avatta boldoggá 1888-ban, ugyanő kanonizálta 1900-ban. XII. Pius 1950-ben „mindkét nembéli magisterek védőszentjévé” nyilvánította. 

AthoszKalümnoszi Szt. Szabasz (1862–1948) aszkéta. Kelet-Thrákiában született, családja tiltakozása ellenére már fiatalon Athoszon a Szent Anna-szkit szerzetese lett. 1887-ben elzarándokolt a Szentföldre, a Choziba-monostor mellett egy barlangban húzta meg magát: imádkozott, ikonokat festett. Naponta egyszer evett néhány kanálnyi vízben áztatott gabonafélét. Az iszlám fenyegetése miatt 1916-ban visszatért görög földre. Pathmosz után Athoszon, 1926-tól Kalümnosz-sziget egyik monostorában élt: gyóntatott, tanította, segítette a környék szegényeit, különösen a gyermekeket. A második világháború alatt az éjszakákat is végigimádkozta, a támadó repülőgépekre a kereszt jelét vetette. Élete utolsó hetében három napon át teljes magányban, hallgatásban készült a hazatérésre. Utolsó szavaival is Krisztus kimondhatatlan szeretetéről tett vallomást.

A szerzetes az az ember, aki szenved és siratja saját bűneit, aki nem veszi észre mások bűneit, nem ítélkezik, nem sértődik meg, ellenben türelemmel és örömmel visel el minden félreértést, megvetést, hogy elnyerje Isten, az örök Bíró, a mindenek Atyjának szerető barátságát.” (Részlet csekély számú feljegyzéséből)

B. Kateri Tekakwitha (1656–1680) szűz, a „kis Irokéz”. Négy éves korában elveszítette irokéz indián apját és algonkin keresztény anyját. Misszionáriusok nevelték fel. 20 éves korában megkeresztelték. Családtagjai üldözték, életére törtek, ezért New York államból Québec francia missziójába menekült. 1679. márc. 25-én engedélyt kapott, hogy örök tisztaságot fogadjon, s így „Krisztus jegyese” legyen. Rövid életét kemény munkában, odaadó szolgálatban töltötte. – Boldoggá avatta II. János Pál pápa 1980-ban.

Boldog Kateri TekakwithaBoldog Kateri TekakwithaBoldog Kateri Tekakwitha