A nap szentjei

Hónap: 
április
Nap: 
4

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szt. Zoszimosz (V. sz.) palesztinai szerzetes, remete a Jordán vidékén. Feltételezhetően ő találkozott Egyiptomi Szt. Máriával, és örökítette meg számunkra (ápr. 2.) történetét.

Szt. Tigernacht (†549k) ír monachus, monostor-alapító. Életének egyetlen forrása egy XIV. századi latin szöveg, amelyet az ír matyriologiumok és genealógiák néhány adatával lehet kiegészíteni.

Lencesterben szolgáló apja, Cairpre Mac Fergusa, törvénytelen gyermeke nevelését Szt. Brigit gondjaira bízta. A kamasz fiút később kalózok rabolták el. Sikerült megszöknie, egyházi szolgálatra készült. Cluain Eoisben alapított monostort, számos tanítvány csatlakozott hozzá. A fáma szerint felajánlották neki Clogher püspökségét, de elutasította. Idős korában megvakult, utolsó éveit magányban töltötte. – A középkorban külön zsolozsmát imádkoztak tiszteletére.

Sevillai Szent Izidor Sevillai Szent Izidor érsek, egyháztanító (560/70–636). Cartagénai előkelő hispán-római családban született. Apja, Severianus, a bizánci hódítók elől menekült Sevillába. A szülők korán meghaltak, a legidősebb fiú, Leander lett a családfő. Ő gondoskodott öccse, Izidor neveltetéséről.

Izidor életét célszerűbb írásai, mintsem legendái alapján vázolni. Ami biztos: 600 körül bátyja, Szt. Leander utóda lett Sevilla püspöki székében. Elnökként irányította a IV. Toledói Nemzeti zsinatot, biztosította Hispánia és Gallia liturgiájának egységét. Haláláról szemtanú, Redemptus nevű tanítványa, a sevillai egyház diakónusa számolt be. Az idős Izidor 636. márc. 31-én a Szt. Vince bazilikába vitette magát, s vizigót rítus szerint nyilvános bűnbánatot tartott, magához vette Krisztus Testét, békecsókot váltva búcsúzott híveitől. Visszavitték cellájába, ahol négy nap múlva csendben elhunyt. Két testvére mellé temették.

A középkor csodatevőként tisztelte, sírjához századokon keresztül zarándokoltak egész Nyugat-Európából. Spanyol nemzeti szent. Fennmaradt latin nyelvű műveit négy vaskos kötet tartalmazza.

Szt. Platón (735k–814) igumen, hitvalló, kora legnagyobb szerzetes-egyénisége. A Konstantinápolyt és környékét 747-ben pusztító pestis után árván maradt Platónt nagybátyja, a császár kincstárnoka vette gondjába, kiváló nevelést biztosítva számára. Platón nem vágyott világi karrierre; miután vagyonát szétosztotta, elhagyta a fővárost, s több éven át Bithüniában, a híres Olümposz-hegyi monostorban élt. 780 körül visszatért, de csak azért, hogy több rokonát, köztük unokaöccsét, Theodoroszt is magával vigye. Monasztikus életüket Nagy Szent Baszileiosz Regulája szerint folytatták.

795-ben VI. Konstantin császár (780–797) elűzte feleségét, Örmény Máriát, s házasságot kötött Platón és Theodorosz egyik rokonával, Theodótával. Tiltakozásuknak az lett a következménye, hogy a császár mindkettőjüket lefogatta, a monostort pedig feldúlta. Néhány hónap múlva palotaforradalom tört ki, a császárt megvakították, bele is halt sérüléseibe. A szerzetesek visszatérhettek kifosztott monostorukba. Azonban rövid idő múlva arab támadás következtében a fővárosban kellett menedéket keresniük. Egy 462-ben alapított monostorban találtak otthonra. Különös gonddal alakították ki az íróműhelyt (scriptorium). 809-ben Platónt ismét száműzték, mert tiltakozott egy méltatlan személy pátriárkai kinevezése ellen. Kegyetlen rabságának csak Niképhorosz császár halála vetett véget. 811-ben az idős igumen visszatérhetett közösségébe. 814 tavaszán hunyt el. Halála után kiújult a képrombolási harc, amelynek Platón monostora is áldozatul esett.

Platón igumen temetési dicséretét unokaöccse, Theodorosz mondta el. Nagybátyja szerzetesi életét méltatva szólt alapvető erényeiről: tökéletes lemondás, engedelmesség és szívtisztaság. Ez a szöveg tekinthető Szt. Platón hiteles „életrajzának”.

Thesszalonikéi Szt. Theodóra (IX. sz.) családanya, özvegy, monacha. 812-ben az Égei-tenger egy kis szigetén született keresztény családban. Szülei fiatalon házasságra adták. Néhány év elteltével a kalózok ismétlődő támadásai elől családjával együtt Makedóniába menekült. Férje halála után leányával együtt Thesszaloniké Szt. Sztephanosz monostorába lépett. Halála évét nem ismerjük. – Ereklyéinek a XVII. században nyoma veszett.

Albert, Királyi Magyar vérből, anyai ágon: Salisburgi érsek: bóldogúl ki-múlt: 1260. (Kalendarium, Kassa, 1754)