A nap szentjei

Hónap: 
április
Nap: 
2

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Egyiptomi bűnbánó Szent MáriaEgyiptomi, bűnbánó Szt. Mária (†520k) Tizenhét éven át az észak-afrikai nagyvárosok híres prostituáltja. Egy napon, újabb kalandot keresve, s testét a matrózoknak viteldíjként felajánlva Egyiptomi Máriazarándokhajóval a Szentföldre indult. Társaival ő is be akart lépni a jeruzsálemi templomba, de nem volt képes. Zavart tekintete az előcsarnokban látható Istenanya képére fordult: ez lett megtérése pillanata. Három kenyérrel elvonult a pusztába, 47 éven át embert nem látott.

Évek múltán nagyböjti zarándoklása közben Zoszimasz monachus pillantotta meg. Mária kérésére átdobta köpenyét, hogy a nő elfedhesse mezítelenségét. Mária azt kérte: áldoztassa meg. Majd visszatért a pusztába, kérve, hogy egy év múlva ismét jöjjön el. A következő esztendőben Zoszimasz elő is került, Máriát azonban holtan találta, mellette a három kenyér és a homokba írt üzenet: Sepeli, Zosime, miserae Mariae corpusculum; Temesd el, Zoszimasz, a nyomorult Mária testét. Zoszimasz megértette, hogy egy éve, Krisztus Testének vétele után hunyt el. Kiaszott alakja megmaradt teljes épségében. – Ekkor a sivatagból egy oroszlán tört elő, nekifogott a sírásásnak, majd a végén visszaszáguldott a sivatagba. – A történet lejegyzését Szent Szofroniosznak köszönhetjük.

Szent MusaSzt. Musa (VI. sz.) szűz. Kortársa, Nagy Szt. Gergely beszél a fiatal római leány erényes életéről, látomásairól és misztikus élményeiről. 

B. Margaret Clitherow (1550/56–1586) családanya, vértanú. Az angliai Yorkban született, protestáns családban. 1571-ben kötött házasságot John Clitherow-val. 1574-ben katolikus lett, s bár férje megmaradt protestánsnak, nem ellenezte hitvese lépését, sőt hagyta, hogy gyermekeik is katolikus nevelést kapjanak. 1576-ban Margaret neve már feltűnt a gyanúsítottak listáján, ui. nem látták a protestáns/anglikán istentiszteleten. Többször börtönbe zárták, amit ő „zárt lelkigyakorlatként” értékelt. A szabadon töltött rövid időszakokban rejtekhelyet nyújtott az üldözötteknek, jóllehet állandó megfigyelés alatt állt. Másfél évvel utolsó szabadulása után, 1856. márc. 2-án házára tört egy felfegyverzett csoport. Csak annyi ideje maradt, hogy az éppen nála rejtőzködő papra rácsukja a földalatti rejtekhely ajtaját. Ismét börtönbe hurcolták, de most már gyermekeivel együtt. Egy 10 éves szomszéd gyerek árulta el a rejtekhely titkát. Bár a pap más úton már megszökött, de ott maradt az egyházi felszerelés. Margaret bűne egyértelmű volt. Márc. 14-én a bíróság halálra ítélte. Csak annyit válaszolt: kérni fogja Istent, hogy bírái több irgalomra találjanak, mint most ő. Ujján maradt gyűrűjét szeretete jeléül elküldte férjének. Márc. 26-án, negyedórás kínzás után – kőtömbökkel verték – Jézus nevével az ajkán halt meg. Holttestét egy szennygödörbe dobták. – Akkor 12 éves leánya később Leuvenben apáca lett, két fia pedig pap. Életét és szenvedéstörténetét gyóntatója, John Mush írta meg. – XI. Pius avatta boldoggá 1929-ben.

Paolai Szent FerencPaolai Szent FerencPaolai Szt. Ferenc (1416/26–1507) calabriai remete, a róla elnevezett Legkisebb Testvérek, a Paulanusok alapítója. Ápr. 2-án, nagypénteken hunyt el Szentté avatta X. Leó 1519-ben. XII. Pius 1943. márc. 27-én (a II. világháború gigantikus tengeri csatáinak idején), utalva életének arra a csodájára, amely szerint száraz lábbal kelt át egy folyón, a tengeren járók védőszentjévé nyilvánította.

Szt. Francisco Coll OP (1812–1875) domonkos, alapító. Tizenkettedik gyermeke volt egy gyapjúkártoló iparos családnak. 16 éves korában lépett a domonkos rendbe. A kormány 1835-ben Spanyolország valamennyi szerzetesét rendháza elhagyására kötelezte. 1836-ban tehát Franciscot egyházmegyés papnak szentelték. Három évtizeden át egyszerű plébánosként szolgált, kamatoztatva a domonkosok vándorprédikátor karizmáját. Szolgálatát akkor sem hagyta abba, amikor 1869-ben elveszítette látását.

1856-ban megalapította az Annunciáta Domonkos Nővérek kongregációját. A nővérek rövidesen félszáz iskolában tanították a leányifjúságot

Rendje elöljáróival rendszeresen tartotta a kapcsolatot, bár a kolostorba visszatérni nem tudott. Spanyolországban mindössze három domonkos kolostor maradt meg, földrajzilag tőle távol. – Egy katalán és egy kasztíliai nyelven írott művet hagyott hátra. – Boldoggá avatta II. János Pál 1979-ben, XVI. Benedek kanonizálta 2009-ben.

Boldog emlékű Prohászka OttokárB.e. Prohászka Ottokár (1858–1927) püspök, író, egyetemi tanár. 1906-tól Székesfehérvár püspöke. A budapesti Egyetemi templom szószékén kapott agyvérzésben halt meg. Műveit Schütz Antal adta ki 25 kötetben, irodalmi nagyságát Sík Sándor és Brisits Frigyes méltatta. 

Apor Boldog VilmosApor B. Vilmos (1892–1945) püspök, vértanú. Segesváron született székely főnemesi családban. Középiskoláit jezsuita kollégiumban végezte. A teológiát Innsbruckban fejezte be, ott is doktorált. 1915-ben szentelték pappá. Rövid ideig Gyulán volt káplán, majd a háború végéig katonalelkész. Utána visszakerült Gyulára plébánosnak. Átitatva a háború borzalmaival papi szolgálata mellett szerteágazó szociális munkát is folytatott.

1941. márc. 2-án foglalta el Győr püspöki székét. A második világháború alatt mindent elkövetett az üldözöttek, a szegények és a halálra szánt zsidók megsegítésére. A légitámadások következtében Győr nagy része már romokban hevert.

1945 márciusában megnyitotta a püspökséget a hozzá menekült nők, kibombázottak, gyermekek előtt. 1945. márc. 29-én, nagypénteken, amikor a menekült nőket védte, az egyik szovjet katonatiszt lelőtte. Nem halt meg azonnal. Korabeli feljegyzések szerint „A kórházban rögtön megoperálták, úgy-ahogy összevarrták bélrendszerét. Improvizált műtőben, kis petróleumlámpa világánál.”Apor Boldog Vilmos

Szenvedéseiről csak annyit mondott: felajánlja híveiért. A kórház lelkésze meggyóntatta, feladta a szent kenet szentségét. Húsvét vasárnapján megáldozott, s a következő üzenetet küldte papjainak: „Még egyszer üdvözlöm papságomat. Köszönöm szerető ragaszkodásukat, kérem, tartsanak meg emlékezetükben. Legyenek hűek az Egyházhoz, hirdessék bátran az Evangéliumot. Segítsék romjaiból felépíteni szerencsétlen hazánkat, és vezessék vissza az igaz útra szegény, félrevezetett népünket. Felajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért.” Fél órával halála előtt, éjjel fél 1-kor ismét felajánlotta szenvedéseit az ország vezetőiért és ellenségeiért, majd arra kérte Szent Istvánt, könyörögjön a szegény magyarokért. Nővére, Apor Gizella, a Magyar Vöröskereszt vezetője állt mellette. Ápr. 2-án, húsvéthétfőn éjjel 1 óra 5 perckor hunyta le szemét.

Holttestét átvitték a püspökvári kápolnába, majd a kármeliták templomában helyezték végső nyugalomra. 1986-tól hamvait a győri bazilika Szent László-kápolnájában őrzik. – II. János Pál 1997. nov. 9-én avatta boldoggá. 

Boldog Maria de San José Alvarado CardozoB. Maria de San José Alvarado Cardozo (1875–1967) a Jézus Szíve Ágostonos nővérek kongregációjának venezuelai alapítója. Aragua állam Choroni városában született, gyóntatója engedélyével 17 éves korában örök tisztasági fogadalmat tett: „Szent akarok lenni, de igazi szent... Jézusom, Te vagy egyetlen vágyam, álmom, egyedül Te.” Maracay városában végezte tanulmányait, néhány hónapon át tomboló pestisjárvány közepette. Barátnőivel együtt kórházban dolgozott, „Szent Ágoston betegápolói” néven váltak ismertté. 1902-ben letette a hármas fogadalmat; 1960-ig az új közösség elöljárója maradt. 1905-ben árvaházat alapított; ezt 30 újabb intézmény követte Venezuela-szerte: Caracas, Valencia, Maracaibo, Puerto Cabello... „Akiket mindenki elutasít, akiket senki sem akar, azok a mieink.” Az Eucharisztia iránti nagy szeretete sugallta azt az ötletét, hogy ostyaüzemet létesítsen, s az ostyákat ingyen adják a papoknak, így is arra késztetve őket, hogy minél több embert vonjanak be az Eucharisztia szerető imádásába.

1960-ban visszavonult Maracayba: imádkozott és csendben végezte a ház hétköznapi teendőit. Erőit hosszú betegség sorvasztotta 1967. ápr. 2-án bekövetkezett haláláig. Temetésére ezrével érkeztek, repülők rózsaszirmokat szórtak a tömegre. Szent Józsefről nev. Mária anya sírja zarándokhellyé vált Venezuelában. – Boldoggá avatta II. János Pál 1995-ben.