A nap szentjei

Hónap: 
március
Nap: 
15

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szt. Matrona (IV. sz.) szűz, vértanú. Szenvedéstörténete szerint Thesszalonikében egy Pautilla nevű úrnő szolgálóleánya volt. Asszonya, miután felfedezte, hogy a rabszolgalány keresztény, előbb éheztette, ütötte-verte ahol csak érte, végül megölte.

Marillac Szent LujzaMarillac Szt. Lujza (1591–1660) Páli Szt. Vincével a Szeretet Leányai Társaság alapítója. Nővéreinek hagyott végakarata: „A szegények szolgálata legyen legfőbb gondotok.” – Az „első irgalmas nővért” 1920-ban XV. Benedek avatta boldoggá, kanonizálta XI. Pius 1934-ben. 

Krétai Szt. Manuel (†1792) vértanú. A török uralom elleni 1770-ben kitört görög felkelés leverését kegyetlen bosszúhadjárat követte. Hogy életét mentse, a fiatal Manuel is moszlim lett. Amikor észbe kapott, s felfogta, mit tett, elmenekült Mükonosz szigetére. Ott bűnbánatot tartott, s ismét keresztény életet élt. Családot alapított. Néhány év elteltével felesége elhagyta, Manuel pedig gyermekeivel máshová költözött. A török szolgálatában álló sógora mint hitehagyottat feljelentette. Manuelt Khiosz szigetére hurcolták, napokon át kínozták, majd lefejezték, testét meg a tengerbe hajították.

Hofbauer Szent KelemenHofbauer Szent KelemenHofbauer Szt. Kelemen OSsR (1751–1820) nagy tekintélyű redemptorista szerzetes. Moráviában született, apja állattenyésztő volt, ő viszont a pékmesterséget tanulta ki. Remeteként szeretett volna élni, de egy római zarándoklat hatására változtatott: 1784-ben belépett a redemptoristák közösségébe. Négy év múlva Varsóba küldték, hogy megalapítsa az első lengyel házat. Élete utolsó 12 évében Bécsben szolgált. – 1909-ben X. Pius avatta szentté. A pékek védőszentje. 

Boldog Artemide ZattiB. Artemide Zatti (1880–1951) A Reggio Emilia körzetében lévő kis Boretto faluban látta meg a napvilágot, igen szegény családban. Már kilenc éves korában napszámos-munkát kellett végeznie. 1897-ben a Zatti család kivándorolt Argentínába, Bahia Blancában telepedtek meg. Az ottani plébániát szaléziak vezették. Don Carlo Cavalli lett a fiatal olasz fiú lelkiatyja. A példa hatott, Artemide kérte volna felvételét, de súlyos betegségbe esett. A kórházban a mindenkor segítő Szűz előtt megfogadta: ha meggyógyul, életét a betegek gondozására szenteli. A papságról le kellett mondania, szalézi laikus testvérként 1908-ban tette le első, majd 1911-ben örökfogadalmát. Beállt a kórház és a gyógyszertár szolgálatába. A vezető elhunyta után a kórház teljes felelőssége az ő vállára nehezedett. Szolgálata kiterjedt a környék betegeire is, nem volt se éjjele, se nappala. Egyszer élvezett csak öt napos pihenőt: a börtönben. Egy szökött fogoly ui. az általa vezetett kórházba menekült, – mint kiderült, Zotti tudta nélkül.

Nem voltak személyes ambíciói, derűs együttérzéssel tudott mindenkivel szót érteni. Isten embere volt. Őt sugározta. Az egyik, magát hitetlennek valló orvos szavai: „Amikor meglátom Zatti urat, hitetlenségem meginog.” Egy másik: „Azóta hiszek Istenben, mióta megismertem Zatti urat.”

1950-ben a fáradhatatlan beteggondozó leesett egy lépcsőről; ez alkalommal derült ki az általa világosan felismert rákos betegsége. Fokozódó szenvedéseit hősiesen viselve misszióját még egy éven át folytatta. Márc. 15-én hunyt el 71 éves korában. – Boldoggá avatta II. János Pál 2002-ben.