A nap szentjei

Hónap: 
március
Nap: 
11

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szt. Szophroniosz (†639k) a szíriai Damaszkusz szülötte, Rómában tanult, de utána visszatért szülőföldjére. 634-től Jeruzsálem pátriárkája. Jelentős egyházi író, néhány költeménye és levele maradt ránk. A monoteletizmus ellen kellett küzdenie. Székhelyéről a Jeruzsálemet elfoglaló szaracénok űzték el.

Szardeszi Szt. Euthümiosz (754–831) püspök, vértanú. Monachoszként, majd a lydiai Szardesz főpásztoraként kitartóan küzdött a képrombolók ellen. Niképhorosz bizánci császár gyakran magához rendelte, hogy rávegye: csatlakozzék inkább a képrombolókhoz. Euthümiosz minden alkalommal nem-et mondott. A császár rendeletére 29 évet élt száműzetésben, végül konok magatartásáért halálra korbácsolták.

Wimmo Ordinis Sancti Benedicti, Scythia nemzetek Apostola (Kalendarium, Kassa, 1754). Nem tudjuk biztonsággal azonosítani, kiről van szó, de hogy szerepel ebben az 1754-es naptárban, arra utal, hogy őseink a bencés Wimmót a hittérítő szentek között tisztelték.

Szt. Innreachtach (IX. sz.) apát, vértanú. A Szent Columba (521–597) által alapított híres Iona-szigeti monostor huszadik apátja. Egy Róma felé tartó útján valahol Dél-Angliában ölték meg 854-ben. A helyi hagyomány szerint dániai kalózok áldozata lett.

Cordobai Szent EulogiusCordobai Szt. Eulogius (800–859) érsek, vértanú. Lelkipásztori szolgálatában szóval, írásaival, tanítványait is bevonva folytatott küzdelmet az iszlám hit erőszakos terjesztése ellen. 858-ban kinevezték Toledo érsekévé, de székét soha nem foglalhatta el. Mivel a fanatikus hódítók veszélyes ellenfélnek tartották, elfogták, és 859. márc. 11-én Cordobában lefejezték. Két fennmaradt művében a szentek és vértanúk tiszteletéről értekezett. – Ő is melléjük sorakozott.

Szt. Theodóra (XIII. sz.) Joannész Petraliphasz szebasztokrator leánya, II. Mikhaél Angelosz epiruszi fejedelem (1237–1271) hitvese. Házasságtörő férje kegyetlenül bánt vele, majd néhány év múltán gyermekükkel együtt eltaszította. A kicsi rövidesen meghalt. A bántalmazott, elűzött asszony a közeli erdőbe menekült. Több éves bolyongása közben egy pap talált rá, s nyújtott menedéket egykori úrnőjének. A tettét akkorra már megbánó fejedelem visszavitette a fővárosba. Theodóra, feledve az iszonyú múltat, fejedelemasszonyként férje mellett szolgálta epiruszi alattvalóit. Különösen jártasnak bizonyult a diplomácia területén. Férje halála után monostort alapított, maga is belépett. Az önmagát kiüresítő Krisztus követőjeként szolgálta nővértársait haláláig. Testét a Szent György templomban helyezték nyugovóra.