A nap szentjei

Hónap: 
június
Nap: 
26

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Thesszalonikéi Szt. Dávid (†540) remete, reclusus. Mezopotámiában született, fiatalon érkezett Macedóniába. Thesszaloniké közelében egy fa tetején eszkábált kunyhóban élt három évig, majd a városfal mellett egy kis cellában hat évtizeden át. 540-ben bekövetkezett halála után a város egyik monostorában temették el. 180 évvel később e monostor egyik tagja jegyezte fel a szent remete életrajzát. – Szt. Dávid ereklyéje ma Paviában található.

Szt. Joannész (†800k) Gothia püspöke. Fiatal éveit imában és aszkézisben töltötte, miközben dúlt körülötte a képrombolási harc. Három évig a palesztinai szent helyeket látogatta. Hazájába (Krím-félsziget) visszatérve (761) elfogadta, hogy népe pásztora legyen.

780 táján Konstantinápolyba ment, s bemutatta Eiréné császárnénak a képtiszteletről összeállított művét. Tevékenyen hozzájárult a II. Nikaiai Zsinat sikeréhez (787).

A kazár kán megtámadta Gothiát. Az ellenállást Joannész püspök szervezte. Elfogták, sikerült megszöknie, de élete utolsó éveit száműzetésben kellett töltenie. Tudomást szerezve a kazár kán haláláról, jelezte: 40 nap múlva neki is meg kell jelennie Krisztus előtt. Híveiért imádkozva békében hunyt el. Testét hajó vitte vissza Gothiába, s ott, az általa alapított Szent Apostolok-monostorban helyezték el.

Cordobai Szt. Pelagius (†925) vértanú. Püspök nagybátyja III. Abd ar-Rahman fogságába esett, szabadságáért cserébe fiatal unokaöccsét, Pelagiust hagyta a kalifa udvarában. A váltságdíj azonban késett. Pelagiusra sorstársai kínszenvedése várt; mivel nem tért át az iszlám hitére, a kalifa levágatta kezét és lábát, majd megcsonkított testét lefejeztette. Pelagius a cordobai szeminárium kispapjainak védőszentje.

B. Zdik O.Praem (1080k–1150) Olomuc hetedik püspöke, Morávia egyházszervezetének megújítója, Strahov praemontrei monostorának alapítója (1126). „Tudós és szent ember” – mondta róla Clairvaux-i Szt. Bernát (aug. 20.) Strahov monostorában temették el. Tiszteletét a praemontrei rend terjesztette.

Szt. Anthelm de Chignin O.Carth (1107–1178) karthauzi szerzetes, püspök. A franciaországi Belley püspöke mellett dolgozott titkárként. Amikor lehetett, meglátogatta nagybátyját Portes karthauzi monostorában. 1136-ban maga is belépett. Még újoncideje befejezése előtt az Alpokban fekvő Grande Chartreuse-be helyezték át. Első fogadalma után gazdasági intézőként az ismétlődő tűzvészben károsodott rendház helyreállításán dolgozott. Végre, vízvezető csöveket is elhelyezett! 1139-ben perjellé választották, s ez által a rend legfőbb elöljárója lett. Szt. Bruno alapításának központi kormányzata tehát 1142-ben született meg.

1151-ben valami belső konfliktust követően lemondott, s visszatért Portes monostorába. Három év múlva került csak ismét a Grande Chartreuse-be, első dolga volt, hogy helyreállítsa az eredeti szigort. 1159-ben elutasítva a Barbarossa Frigyes által támogatott IV. Viktor ellenpápát, a törvényesen megválasztott III. Sándor pápa mellé állt. III. Sándor 1163-ban kinevezte Belley főpásztorává.

Utolsó éveit támadások, indokolatlan vádaskodás, sőt gyilkossági kísérlet keserítették meg. Szeretett volna visszavonulni a Grande Chartreuse magányába, de a nép nem engedte. Püspöki székhelyén hunyt el. Sírját a francia forradalom idején felforgatták. Életleírása kortárs szerzőtől származik.

Boldog Andrea Giacinto LonghinB. Andrea Giacinto Longhin OFMCap (1863–1936) Treviso püspöke. Az első világháború éveiben Treviso a frontvonalban feküdt. A heves ágyúzás elpusztította a várost s a több mint félszáz plébániát. Aki tudott menekült, a püspök azonban maradt, s erre kötelezte papjait is. Ott volt mindenütt, ahol segíteni kellett: a katonák, a sebesültek, a menekültek és a betegek között. A háború utáni anyagi és erkölcsi válság új evangéliumi vállalkozásra késztette: a megbékélés és a társadalmi igazságosság követelményeinek elismertetésére. Az észak-olasz Trevisoba igen hamar becsapott a fasizmus gyilkos ideológiája, s megjelentek az első erőszakos cselekmények. A püspök és a katolikusok a célkeresztbe kerültek. A püspök nem hallgatta el: a keresztényeknek készen kell állniuk a vértanúságra. Prófétai szavait igazolta a jövő, de ezt már nem érte meg. Hosszantartó betegségben hunyt el röviddel a II. világháború kitörése előtt. – II. János Pál avatta boldoggá 2002-ben. 

Ishchak Boldog AndrásIshchak B. András (1887–1941) lelkipásztor, vértanú. Szept. 20-án született Mikolajivben (Lvov). Lvov és Innsbruck egyetemén tanult teológiát, 1914-ben Innsbruckban szerzett teológiai doktorátust. Itt szentelték fel. Hazájába visszatérve Lvov Teológiai Akadémiáján tanított, párhuzamosan lelkipásztori szolgálatot látott el a Lvov közelében fekvő Sijkhiv községben. Hitéért ott ölték meg az arra vonuló szovjet katonák 1941. jún. 26-án. 

B. Volodijmir Prijma (1906–1941) vértanú. 1906. júl. 17-én született a Javoriv kerületben fekvő Stradcs faluban. A Sepitzki metropolita fennhatósága alá tartozó kántori iskolában szerzett diplomát, mint kántor és kórusvezető saját falujába kapott kinevezést. 1941. jún. 26-án plébánosával együtt egy beteg nő látogatásából visszatérőben fogták el; helyben agyonlőtték. Utolsó szavaival családjáért és üldözött népéért fohászkodott. 

Boldog Volodijmir Prijma