A nap szentjei

Hónap: 
június
Nap: 
19

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szt. Gervasius és Szt. Protasius (III/IV. sz.) ikertestvérek, vértanúk. Szenvedéstörténetük szerint miután vagyonukat szétosztották a szegények között, s magányban éltek egy évtizeden át, valaki feljelentette őket: „biztosan keresztények!” Nem tagadták, így azonnal halállal kellett lakolniuk. Gervasisust halálra korbácsolták, Protasiust lefejezték. – 1871-ben tárták fel a ikerpár ereklyéit, melyekről már Milánói Szt. Ambrus (dec. 7.) is beszámolt 386-ban.

Olümposzi Szt. Methodiosz (†311k) püspök, vértanú. A kisázsiai Lükia tartomány Olümposz városának, később a föníciai Türosznak volt püspöke. A jegyesi misztika első klasszikus művelői közé tartozik (Symposium decem virginum). Diocletianus vagy Valerianus császár uralkodása alatt szenvedett vértanúságot. Több írása csak ószláv nyelvű átiratban maradt fenn.

Szt. Nazarius (470/80–557k) az illíriai Capodistria feltehetően első püspöke, de biztosan mindmáig védőszentje. Elpidiumban született, három évtizeden át Aquileia főpásztoraként szolgált. A terület Bizánc, majd Velence fennhatósága alá került. Ereklyéit a genovaiak elrabolták, s csak a XV. században került vissza Capodistria székesegyházába.

Querfurti Szt. Bruno Bonifác OSB (974k–1009) vértanú, a poroszok apostola. Magdeburgi tanulmányai után III. Ottó udvari káplánjává nevezte ki. 997-ben a császárt elkísérte Rómába, feltehetően ekkor lett bencés az Aventinus-dombon fekvő monostorban. Szt. Romuald (febr. 7.) tanítványaként Ravennában remeteségbe vonult; talán itt vette fel a Bonifác nevet. 1002-ben visszatért német földre, hithirdetőként szolgált a környező, még nem keresztény népek között. 1009 márciusában Moráviában tizennyolc társával együtt lemészárolták.

Feltehetően ő írta meg Prágai Szt. Adalbert (ápr. 23.) életét; viszont biztosan tőle származik azoknak a kamalduli bencés szerzeteseknek a szenvedéstörténete, akik 1003-ban lengyel földön szenvedtek vértanúságot (ld. ma is Majk egykori kamalduli monostorának megmaradt képei.)

Falconieri Szent JuliannaFalcioneri Szt. Julianna (1270–1341) szervita mantellata. Ami keveset tudunk róla: tizenöt évesen tért rá az evangéliumi szűk ösvényre, hosszas kérlelés után kapta meg a szervita nővérek ruháját, a jellegzetes fekete köpennyel (mantello). Életének egyik utolsó mozzanata: halálos ágyán hiába kérte az Eucharisztiát, gyomra már semmit sem fogadott be. Annyit ért el, hogy cellájába vitték és szívére helyezték. Julianna mélyet sóhajtott, s a szentostyát többé nem találták. – XII. Kelemen avatta szentté 1737-ben.

Chilandari Szt. Pajszij (1722–1798k) athoszi monachus. Fiatalon a Szent Hegyen épült Chilandar monostorába lépett, ahol Lőrinc bátyja volt az igumen. Egy moszkvai utazása után megírta a bolgár uralkodók és szentek történetét. Élete és művei nagy szerepet játszottak a bolgár nemzeti öntudat kialakulásában. 

Chilandar