A nap szentjei

Hónap: 
június
Nap: 
16

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szt Barnabas OSBCam (X/XI. sz.) lengyel kamalduli bencés remete. III. Ottó császár kérésére Szt. Romuald (febr. 7.) 1001-ben két tanítványát, Benedeket és Jánost Itáliából lengyel földre küldte, hogy segítsenek a keresztény hit megszilárdításában. Az ott hozzájuk csatlakozott tanítványok egyike volt Barnabás. A császár kívánságának ugyan eleget tett, de hogy hirdethessék az Evangéliumot, szükségük volt római felhatalmazásra. Benedek Barnabással indult a szent városba. Benedek azonban, Boleszláv fejedelem politikai megbízatását elutasítva visszatért remeteségébe, Barnabás így egyedül ment le Rómába. Küldetését teljesítve, visszatért lengyel földre; ott tudta meg, hogy öt társa rablógyilkosok áldozata lett (1003. nov. 12.). Barnabás ekkor Casimiriába vonult remeteségbe, később Tegibor dombján, Bieniszewben újabb remeteséget alapított. Ott hunyt el, immár tanítványai körében. Testét öt vértanú társa mellé temették. – II. Gyula pápa (1503–1513) a kamalduli bencés elöljáró kérésére engedélyezte, hogy Barnabás neve bekerüljön a szentek névsorába.

Szt. Liutgardis O.Cist (1182–1246) a flamandok védőszentje. Rövid életrajzát halála után két évvel egyik rokona írta meg. Eszerint a németalföldi Tongres városban született, igen fiatalon Saint-Trond bencés monostorába lépett. Azon a napon, amikor a közösség perjelnővé választotta, elhagyta monostorát, s rövid keresés után Aywières francia nyelvű ciszterci közösségében állapodott meg. Itt senki sem beszélt flamandul, rejtve maradhatott. Rendkívül kemény vezeklő imával esedezett az albigensek megtéréséért. Halála előtt 11 évvel megvakult. – Liturgikus ünnepét jegyzi mind a bencés, mind a ciszterci rend.

Boldog Eduard Poppe B. Eduard Poppe (1890–1924) az „Eucharisztia pedagógusa”. A tizenegy gyermekes család harmadik fia a belgiumi Gand városában kezdte tanulmányait. 1910-ben a Louvain-i Katolikus Egyetem hallgatója lett, de le kellett töltenie két éves katonaidejét. Leszerelése után (1916) belépett Louvain szemináriumába, onnan egy év múlva Gand nagyszemináriumába került, s ott tudta befejezni a teológiát.

Kitört az I. világháború; újból behívták. Most a Vöröskereszthez osztották be betegápolónak. Visszatérve a polgári életbe, letette utolsó vizsgáit, 1916. máj. 1-jén szentelték. Gand plébániáján kapott kápláni beosztást. Az antiklerikális, szocialista környezetben a gyermekek eucharisztikus nevelésére fordította legtöbb idejét. Megszervezte a gyermekek és a munkásnők Eucharisztikus Szövetségét. Egymás után születtek meg a gyermekek, a munkások eucharisztikus neveléséről szóló művei.

Élete mesterművének, Az eucharisztikus nevelés módszere (1924) c. írását tartják. A gyermekek barátja c. flamand nyelvű könyve azonnal 200.000 példányban jelent meg! – 34 éves korában hunyt el. Boldoggá avatta II. János Pál 1999-ben.