A nap szentjei

Hónap: 
június
Nap: 
11

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szt. Barnabasz/Barnabás apostol (I. sz.) vértanú. Ciprus szülötte, Szent Pál útitársa; a hagyomány szerint élete végén ismét szülőföldjének apostola, 2000 év óta pedig védőszentje.

Boldog emlékű Kálmán hercegB.e. Kálmán herceg (1208–1241) Meráni Gertrud és II. András király negyedik gyermeke, IV. Béla öccse. Királyi atyja már kis gyermekként megtette Halics fejedelmévé (1214–1219), ugyancsak gyermekkorában jegyezték el és házasították össze Fehér Leszek krakkói fejedelem leányával, Szaloméval.

Az ifjú herceg szeretett bátyja, IV. Béla mellett harcolt az országra zúduló tatár hordák ellen. A Sajó melletti muhi csatában halálos sebet kapott. – Kálmán herceget, egykori „királyukat” a halicsiak századokon át boldog emlékűként tisztelték. 

Szt Adelaide O.Cist (†1250) A Brüsszel szomszédságában fekvő Schaerbeekben született, hétéves korától La Cambre ciszterci iskolájában nevelkedett. Maga is monacha lett. Rettenetes szenvedés várt rá: leprás lett. Elkülönítve a közösségtől, gyötrelmeit felajánlotta a bűnösökért és a tisztuló lelkekért. Csak azt fájlalta, hogy az Eucharisztiát többé nem vehette magához két szín alatt. 1249-ben a kór szeme világától is megfosztotta. Ezt Lajos francia királyért ajánlotta fel, aki akkor indult a hatodik keresztes hadjáratba. 1249. jún. 11-én kinyilatkoztatást kapott, mely szerint még egy évet kell ezen a földön töltenie. 1250. jún. 11-én hunyt el. „Beteljesedett.” – Kultuszát X. Pius 1907-ben megerősítette.

Boldog Ignatius Choukrallah MaloyanB. Ignatius Choukrallah Maloyan (1869–1915) érsek, vértanú. A törökországi Mardine városban született örmény családban. Apja, látva fiában az egyházi hivatás jeleit, a libanoni Bzommar kollégiumába küldte tanulni. A fiatal teológust 1896-ban szentelték pappá. Alexandriában és Kairóban teljesített lelkipásztori szolgálatot. 1904-ben XII. Boghos Sabbaghian örmény pátriárka maga mellé vette magántitkárként. 1911-ben az örmény püspökök Rómában tartott szinódusán Mardine érsekévé szentelték. A mardinei egyházmegye plébániáit látogatva gondoskodása kiterjedt örmény honfitársai anyagi és szociális gondjaira is. Jó kapcsolatokat ápolt az ország vezetőivel, maga a szultán is becsülte, egyszer ki is tüntette.

Az első világháború kirobbanásakor a Németországgal szövetséges Törökország területén lakó örményekre embertelen szenvedés zúdult. Száz éve, 1915 tavaszán kezdődött módszeres irtásuk. Ápr. 30-án körülvették Mardine templomát és az érsekség épületét, rejtett fegyvereket kerestek. Mivel semmit sem találtak, feldúlták és felgyújtották a levéltárat. Május elején az érsek összehívta papjait, s tájékoztatta őket az örményeket fenyegető veszélyekről. Kérte: bármi történik, maradjanak állhatatosak a hitben. Ő maga megírta végrendeletét... Jún. 13-án Maloyan érseket és az örmény közösség 27 képviselőjét törvényszék elé hurcolták. Ismét rejtett fegyverekre hivatkoztak. A rendőrfőnök, Mahmud bej azt javasolta, térjen át az iszlám hitre, ha meg akarja menteni életét. Az erőteljes nem válaszra pisztolyával verte a fejét, miközben hallania kellett az érsek szavát: „Uram, irgalmazz, adj erőt!” A katonák leszaggatták lábujja körmét, s járásra kényszerítették.

Mahmud bej az egész csoportot árulás vádjával halálra ítélte. „Ha valaki moszlim lesz, az kiszabadul. Ellenkező esetben végrehajtjuk az ítéletet.” Maloyan érsek válasza: „Soha nem voltunk árulók. Krisztusért halunk meg.”

Letérdeltek, imádkoztak, a papok feloldozást adtak. A török katonák értetlenül nézték a jelenetet. Mahmud bej az érsekhez lépett, s ismét felajánlotta a szabadságot. A megkínzott érsek válasza: „Ajánlatod meglep. Már megmondtam, hogy igaz hitemért élek és halok.” A bej dühében előrántotta pisztolyát és tüzelt. A nyakán talált érsek összeesett, s még ezt kiáltotta: „Uram, kezedbe ajánlom lelkemet”. – Az örmények vértanú főpásztorát II. János Pál avatta boldoggá 2001-ben. 

Gellérd, Ord. Praed. Szűz Sz. Margit Confessáriusa, Budán meg-hal e napon. (Kalendarium, Kassa, 1754) „Boldog Gellért OP, magyar domonkos, Szűz Szent Margit gyóntatója, meghalt Budán, napja jún. 11.”(RMSz, 1695)