A nap szentjei

Hónap: 
június
Nap: 
9

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szír Szent Efrém

Szír Szent EfrémSzír Szt. Efrém (306–373) író, költő, egyháztanító, a szír irodalmi nyelv megteremtője. Szt. Yakub püspök városában, Niszibiszben született, ugyanott tanult, majd tanár lett a város iskolájában. A perzsák ostroma idején helyben maradt. 367-ben került csak Edesszába: remeteként élt, de az iskolában továbbra is tanított; tanítványaival többnyire énekeltette a versbe foglalt evangéliumi szövegeket. Eszménye: a keresztény aszkézis és a kultúra összhangja. Efrém a Kelet hagyománya szerint „A világegyetem tanítója”, „a Szentlélek hárfája”. 

 

Agen-i Szt. Vincentius (†304k) vértanú. Az 550 körül keletkezett szenvedéstörténete szerint a frankok Agen városa pogány napünnepén egy ismeretlen férfi kezével nagy keresztet rajzolt a szertartás tűzkereke felé. A város elöljárója azonnal elfogatta, de a férfi csak nevét és keresztény hitét vallotta meg. Kihurcolták a város szélére, s ott azonnal lefejezték. Mintegy másfél évszázaddal később testét épen találták meg. Ereklyéi a normann támadások idején megsemmisültek.

Ionai Szent ColumbaIonai Szt. Colum Cille/Columba (521–597) apát, a „fehér vértanúság”, a száműzöttség szentje, Skócia apostola. Pályafutását két megbízható, VII. századi életírásból ismerjük.

Királyi család szülötteként fiatalon el kellett hagynia hazáját, mivel fegyveresen részt vett egy áldozatot is követelő összecsapásban. Vezeklésül a száműzetést, a magányt és az aszkézist választotta. Néhány éven belül már tanítványok vették körül. Nyugat-Skócia partja közelében a Iona-szigeten telepedtek meg. Évek múltán monostorukból hithirdetők csapata indult az északi pikt törzsek térítésére. Columba apát húsvét meghatározásának vitájában Rómával szemben mindvégig a kelta, ír hagyományokat védelmezte. Ionai monostorában hunyt el. Utolsó szavai: „Uram, emeld fel kezemet, hogy megáldjam társaimat; emeld magasabbra, hogy megáldjam Írország földjét és minden testvéremet.” Columba apát a kelta/ír nyelvű költők védőszentje. 

Szt. Kirill Bjelozerszkij (1337k–1427) aszkéta, igumen. Életírását egy athoszi szerb szerzetesnek köszönhetjük. Koszma Moszkvában született, korán árvaságra jutott; előkelő rokonai tiltakozása ellenére s hosszú küzdelem után Kirill néven monachosz lett Athoszon. A monostorban előbb a pékműhelyt, majd éveken át a konyhát kellett ellátnia. 1388-ban igumenné választották. Mivel e feladatkörben nem tudta megőrizni számára a legkedvesebbet, a szív derűs békéjét és a cella-magányt, lemondott, s az Istenszülő útmutatására egy társával megkereste az északi Fehér-tó vidékét. Ott, egy dombon felállított kereszt mellett folytatta magányos szemlélődő életét. Nem sokáig. Előző monostorából többen csatlakoztak hozzá. Ezeknek kis cellákat épített, majd megszervezte közösségi életüket. Hallgatás, ima, böjt, magány és teljes szegénység alkotta rövid Regulájuk lényegét. Életírója szerint gyógyító erővel is rendelkezett, belelátott a lelkekbe, s a hozzá forduló betegeket mindenekelőtt bűnbánatra serkentette. Halála előtt a testvéri szeretet örökségét hagyta a közösségre. – Az orosz pravoszláv egyház a XVI. században avatta szentté. – Kirill monostor- és templom-együttesét a XX. században múzeummá alakították.

Taigi Boldog Anna MariaTaigi B. Anna Maria (1769–1837) ötgyermekes családanya, harmadrendi trinitárius, misztikus. – Boldoggá avatta XV. Benedek 1920-ban. Sírját a trinitárius rend római templomában őrzik.