A nap szentjei

Hónap: 
június
Nap: 
2

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szent BlandinaSzt. Blandina (II. sz.) rabszolga és 46 Vértanútársa. Marcus Aurelius (161–180) császár idején az amphitheatrum nagyközönsége előtt vívták meg harcukat Krisztusért. „Hogy milyen nagy volt itt a szorongattatás, mennyire gyűlölték a pogányok a keresztényeket, s mit szenvedtek a boldog vértanúk, leírni lehetetlen... Szidalmakat, ütéseket megkövezést... A tömeg, a legatus és a katonák egész haragja rázúdult Sanctus diakónusra és Blandinára... Egész teste darabokra volt tépve... A boldog Blandina szüntelenül ezt mondta: «Keresztény vagyok, semmi gonoszat nem teszünk!» Egy póznára akasztották és kitették, hogy a ráuszított vadállatok eledele legyen... A boldog Pothinust, akire a lugdunumi püspökség szolgálata volt bízva, már kilencven évnél is idősebb volt, de a Lélek lendülete megerősítette. Kíméletlenül bántak vele, ütötték, rugdosták, dobálták. Attalust vastrónra ültették, körülnyaldosták a lángok... A 15 éves Ponticus minden kínzást nemesen kiállva lehelte ki lelkét... A boldog Blandinát, miután megkorbácsolták, vadállatok elé vetették és megsütötték, végül bekötötték egy hálóba, s egy bika elé dobták. A pogányok maguk vallották be, hogy sohasem szenvedett el ilyen és ennyi kínt egy nő.” (Euszebiosz: Egyháztörténet)

Szent Erasmus és Szent MauriciusOchridi Szt. Erasmus (III/IV. sz.) püspök, hitvalló. Ifjú korától Antiochia környékén élt kemény aszkézisben. A helyi hagyomány szerint őt is holló táplálta, mint Illés prófétát s amint kortársát, Remete Szt. Pált (jan. 15.), kitartó tiltakozása ellenére püspökké választották. Rövid kormányzás után apostoli körútra indult: megtérítette Ochrid, majd egész Macedónia népét. Maximianus (286–305.307–308) császár elfogatta, de Erasmus kegyetlen megkínzatása ellenére életben maradt. Az itáliai Campaniában folytatta apostoli szolgálatát.

Amikor elérkezett hazatérésének pillanata, Kelet felé fordult, s Istent dicsőítő imában lehelte ki lelkét.

Szt. Niképhorosz/„Győzelemhordozó” (758–826) monachosz, majd 806-tól Konstantinápoly pátriárkája, hitvalló. 815-ben a képromboló Örmény Leó császár száműzte. Soha többé nem térhetett vissza, 826. jún. 2-án hunyt el.

Boldog Szádok (Prokop P.)B. Szádok OP és 48 Vértanútársa (†1260) „Sadog, Szt. Domonkos tanítvánnya, ugyan tűle Magyar-Országban el-terjedt Isten szőlőjének mívelésére rendeltetett. Midőn Catechesisnek, s mind más egyéb ajtatos lelkeknek üdvösséges cselekedetiben számos Esztendeig erőssen fáradozott vólna, sokakat a' Kristus hitére térített vólt, Magyar-Országból Lengyel-Országba ment, az hol Szanderoniában Klastrombelieknek elöl-járójává tétetett. – Végezetre, Ezer két-száz hatvanadik Esztendőben, midőn a' Tatárságnak reá rohanásátúl el-tapodtatott vólna, és halála óráján Jesus Mariahoz fohászkodási között, az idegen Nemzetnek fegyverétül meg-öletett, s így dücsösséges halálát el-nyerte.” (Régi Magyar Szentség, 1695) – A szandomiri domonkos vértanú tiszteletét VII. Pius hagyta jóvá 1807-ben. 

Szucseavai Új Szt. Joan (XIII/XIV. sz.) kereskedő, vértanú. Szülőföldje (Szucseava) tatár megszállásának idején akarták őt keresztény hite megtagadására csábítani. Állhatatosságáért iszonyú árat kellett fizetnie: lófarkhoz kötözve hurcolták végig a városon, végül fejét vették. Ereklyéit Szucseava orthodox székesegyházában őrzik. – A román orthodox egyház szinódusa a vértanút 1951-ben kanonizálta. „Moldova egyik védőszentje.”

B. Ulrik (†1491) remete. Követve honfitársa, Bruder Klaus útmutatását, Svájcban, a Melcha folyó mellett emelkedő Müsli-hegyen épített magának cellát, 1484-ben pedig kis kápolnát. A kápolna megmaradt, ma is felkereshető. Ulrik műveltségére a remeteségében talált német és latin kódexek vetnek fényt. Egy 1469. nov. 9-én kelt, nemrégiben megtalált dokumentum engedélyezte számára a hordozható oltár használatát. Feltehetően pap volt. 1491. jún. 2-án hunyt el. – Egy XVI. századi festmény együtt ábrázolja a két nagy svájci remetét: Flüi Szt. Miklóst (szept. 25.) és B. Ulrikot.