A nap szentjei

Hónap: 
június
Nap: 
1

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szent JusztinoszSzt. Jusztinosz (100k–165) filozófus, apologéta, vértanú. Palesztinában született, apját feltehetően római veteránként tartották számon. A fiatal Jusztinoszt tanulmányai során legmélyebben Platón filozófiája érintette meg. Harminc éves korában megkeresztelkedett. Rómában filozófiai iskolát létesített; jeles tanítványai közé tartozott Tatianosz apologéta.

A nagy tekintélyű tudóst egy személyes ellenfele jelentette fel. Róma prefektusának parancsára elfogták, s rövid kihallgatás után lefejezték. Számos művéből csak az Apologia néhány része maradt meg; Jusztinosz azt fejtegeti, hogy a kereszténység jelenti az igazi filozófiát. – Fennmaradtak vértanúaktái. 

Siracusai Szt. Simeon OSB (†1035) remete. Konstantinápolyban nevelkedett, Isten-kereső kalandos élete kezdetén remeteéletet folytatott Palesztinában, a Jordán vidékén, majd egy betlehemi közösséghez csatlakozott. Néhány év múlva a Sínai vidékére költözött, előbb a Vörös-tenger partján egy barlangban húzta meg magát, majd a Sínai-hegy tetején lévő monostorban. Az apát hamarosan Franciaországba, Normandia fejedelme mellé rendelte. Innen német területre került, Szent Márton híres bencés monostorába. Életrajzát annak a rendtársának köszönhetjük, aki Simeon mellett állt annak utolsó napjaiban. – Simeon a második, hivatalosan kanonizált szent (1042).

B. Jakab Stremie OFM (1340–1409) Halics érseke. Krakkóban született; fiatal koráról nincsenek adataink. Ferences lett, 1385 és 1388 között a lvovi kolostor guárdiánja és a ruténiai terület inkvizítora. 1391-ben IX. Bonifác kinevezte a vegyes lakosságú és vallású Halics (Galícia) érsekévé. Plébániákat létesített, több templomot emelt, rendszeresen látogatta híveit. Halála évében szinódust tartott a tartomány püspökeivel. Jún. 1-jén (más források szerint okt. 20-án) hunyt el; a lvovi ferencesek templomában nyugszik. VI. Pius 1790-ben engedélyezte nyilvános tiszteletét, 1909-ben „Lvov védőszentjévé” nyilvánították.

B. John Storey (1504k–1571) vértanú. Jogász, az Oxfordi Egyetem professzora. 1547-ben tagja lett az angol parlamentnek, s bár letette a hűségesküt VIII. Henriknek, erőteljesen tiltakozott a római liturgia megváltoztatása ellen. Miután egy évet a Tower börtönében töltött, családjával Louvainbe menekült, s csak Tudor Mária uralkodása idején tért haza. Oxford és London kancellárjaként ekkor a protestánsok szigorú büntetése ellen kellett szót emelnie. Erzsébet uralkodása alatt ismét börtönbe zárták, innen 1563-ban sikerült megszöknie. A katolikus II. Fülöp spanyol király szolgálatába állt, az angol hajók rakományát kellett ellenőriznie, főképp az eretnek anglikán iratokat kiszűrnie. Ellenségei (angol honfitársai!) csellel elfogták, visszavitték Londonba, s ő ismét a Tower foglya lett. 1571. máj. 26-án halálra ítélték, jún. 1-jén kivégezték. – XIII. Leo 1886-ban avatta boldoggá.

Kurszki Szt. Onufrij (1889–1938) érsek, vértanú. A korán elárvult, gyenge egészségű fiatal a Szentpétervári Teológiai Akadémián tanult, 1913-ban szerzetbe lépett, 1915-től a kherszoni egyházmegye szemináriumában kezdett tanítani. 1923-ban Jelizavetgrad püspökévé szentelték. Első főpásztori miséje után mint „a nép ellenségét” letartóztatták és Harkovba száműzték. Lelkipásztori szolgálatát most a rabok között folytatta: prédikált, tanított, erősített. Rövid időre elengedték ugyan, de 1926-ban ismét lefogták, ez alkalommal egy Kurszk melletti kis faluba száműzték.

Mivel jelenléte mindenütt „kártékonynak” minősült, 1935 decemberében 10 évi börtönre ítélték. Most már Szibéria következett; kilenc hónapig tartó gyötrelmek után érkezett célba. A lágerben már több püspök élt, akik titokban tanítottak, kereszteltek, sőt papokat is szenteltek. Onufrij három évig dolgozott egy szovhoszban, majd egy csoporttal az északi Magadan haláltáborába került. Legtöbben megérkezésük után rövid időn belül megfagytak vagy éhen haltak. Akik nem bírták a kényszermunkát, azokat egyből kivégezték. Onufrij érseket 49 éves korában főbe lőtték. – A vértanú főpásztort az orosz orthodox egyház 1993-ban nyilvánította szentté.