A nap szentjei

Hónap: 
május
Nap: 
29

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szt. Maximinus (†343k) Treviri püspöke, az „igaz hit bátor védelmezője”, az arianizmus elleni küzdelem jeles képviselője. II. Constantinus császárnál ő járt közbe a Treviribe száműzött Alexandriai Szt. Athanázért. Barátok, egyben küzdőtársak is voltak.

Életpályáját egy VIII. századi vita jeleníti meg. – Ereklyéit a Trier melletti Pfalzelben őrzik.

Szt. Theodoszia (IX. sz.) szűz, vértanú. A Bizánci Birodalomban dúló képrombolási harc fiatal áldozata 826-ban.

Szent Urszula LedochowskaSzt. Urszula Ledochowska (1865–1939) az Agonizáló Jézus Szíve Orsolyita nővérek kongregációjának lengyel alapítója. Abban a régi lengyel családban született, amely számos katonával és államférfivel járult hozzá Európa és az Egyház történelmének alakulásához.

Urszula a krakkói orsolyita közösség tagjaként X. Piusz pápa engedélyével, letéve szerzetesi ruháját, titokban oroszföldi misszióba indult. Szentpétervárott hamarosan kis közösség vette körül, jól tudva, hogy a rendőrség figyeli őket. A nővérek a nevelés mellett a lengyelek és az oroszok közötti kapcsolatok alakításán fáradoztak. Az I. világháború kitörésekor Urszula nővérnek és társainak el kellett hagyniuk Oroszországot. Szolgálatukat Svédország, Dánia és Norvégia területén folytatták. Segítették a háború áldozatait, keresték a protestáns egyházakkal való kapcsolatot. Stockholmi házuk a legkülönfélébb politikai és vallási meggyőződésű embereknek nyújtott menedéket. 1920-ban tért vissza hazájába nővéreivel és az emigráns családok árváival. A Szentszék a közösséget ekkor nyilvánította önálló kongregációvá.

Urszula nővér arra tanította nővértársait, hogy megkülönböztetés nélkül szeressenek minden embert. Az életszentség útját számukra a hétköznapi teendők jelölik ki. „Csak tudjak szeretni! Gyújts fel, égess el szereteteddel!

1928-ban Rómában nyílt meg a kongregáció központi háza. Urszula nővér itt hunyt el a II. világháború kitörésének szomorú évében. – Szent életű honfitársát II. János Pál Poznanban avatta boldoggá 1983-ban, majd kanonizálta 2003-ban. 

Marton Boldizsár MarcellMarton Boldizsár Marcell OCD (1987–1966) hitvalló.

Zalakomárban született, Keszthelyen és Nagyszombatban végezte gimnáziumi tanulmányait. 1905–10-ig bölcsészhallgató a budapesti egyetemen, magyar–latin–görög szakon végzett. Petrozsényben és Zalaegerszegen tanított.

1916–18 között főhadnagyként szolgált az albániai harctéren. Önként jelentkezett egy kétgyermekes családapa helyett. 1925 nyarán Győrött belépett a kármelita rendbe, beöltözésekor kapta a Kármelhegyi Boldogasszonyról nev. Marcell nevet. Három év múlva tett örökfogadalmat. 1930. jún. 14-én Grősz József szentelte pappá. Másnap mutatta be első szentmiséjét. Nemsokára kinevezték újoncmesternek, 1943-ig nevelte az ifjú kármelitákat. Sokat prédikált, lelkigyakorlatokat tartott, gyóntatott órákon át.

1943-ban a budapesti rendházba helyezték. Most már országszerte ismert szónok és keresett gyóntató. Szerzetesi életét számos testi-lelki szenvedés, megaláztatás kísérte. Eggyé vált a Megfeszített Jézussal.

1965. febr. 16-án írott „Önátadás” c. versében Jézus így fogadja el egészen elégő áldozatra szóló önfelajánlását: „Jöjj! Föláldozlak értük, a lelkekért: Várlak a Golgota tetején!” Május közepén elesett, combnyaktörést szenvedett, de még így is elmondta utolsó szentmiséjét. Elhunyt 1966. máj. 29-én. – Boldoggá avatási eljárása folyamatban van.