A nap szentjei

Hónap: 
május
Nap: 
23

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Rosztovi Szt. Leontyij (†1077k) monachus, püspök. Fiatalon, 1032 után lett a kijevi barlangkolostor tagja. 1051 előtt szentelték Rosztov főpásztorává. A barlangkolostor szerzetesei között ő az első püspök. A rosztovi tartomány lakói még alig ismerték az evangéliumi tanítást, Leontyijnak is sokat kellett küzdenie. Kigúnyolták, megverték, kiűzték a városból. Jó pásztorként azonban nem futott el, hanem a város környékén maradva a gyerekeket gyűjtötte egybe és tanította, azok viszont szüleiket győzték meg a keresztény hit igazságáról. Az állhatatos főpásztornak így sikerült megkeresztelnie számos fiatalt és felnőttet. Később visszaköltözött a városba, s csodajelekkel kísérten bátran hirdette Krisztus örömhírét. 1077 körül hunyt el. – Szt. Leontyij egyike azoknak a szenteknek, akikről az orosz liturgiában naponta megemlékeznek. Ereklyéi a rosztovi székesegyházban találhatók.

Munkás Szent IzidorMunkás Szt. Izidor (1070–1130) Madridban született, haláláig mezőgazdasági munkát végzett. Hitvesével, az ugyancsak szentként tisztelt Maria Cabeza asszonnyal együtt ideális családi életet éltek. – Kanonizálták 1622-ben. – Madrid védőszentje. 

Szt. Démétriosz (XI/XII. sz.) georgiai király. Az „Újjáépítő” Dávid király fiának uralkodását béke és fellendülés jellemezte. Két fia között azonban viszály tört ki az utódlás kérdésében. Démétriosz, hogy békét teremtsen, lemondott és visszavonult egy monostorba. Itt mutatkozott meg költői talentuma: az Istenanyához írt jambikus himnuszai a georgiai himnuszköltészet páratlanul szép darabjai.

Fia, V. David mindössze egy évig uralkodott. Démétriosz ekkor visszatért, hogy kisebbik fiának, III. Georgiosznak segítsen a kormányzásban. 1156-ban hunyt el, grúz népére hagyva evangéliumi életpéldáját.

Jaroszlávi Szt. Avramij (XIII. sz.) monachus. Az 1216-ban alapított Legszentebb Üdvözítő-monostor igumenje. Történeti adatok nem maradtak róla, de emléknapja évszázadok óta szerepel az orosz szentek kalendáriumában.

Polocki Szt. Jevraszinya (†1173) fehérorosz aszkéta, igumena. Életéről XVI. századi források tudósítanak. Szvjatoszláv Georgij Vszevolovodics polocki herceg leánya 1105 táján született, apai nagybátyja, Borisz Vszeszlavics polocki udvarában nőtt fel. 12 éves korában, elutasítva a tervezett házasságot, megszökött, egyik nagynénje monostorában fölvette a szerzetesi ruhát, arra várva, hogy a Hagia Sophia székesegyház mellett élje hivatását. Cellájában könyveket másolt, s a befolyt összeggel a rászorulókat segítette. Rövid idő múlva Polock püspökétől megkapta az engedélyt, hogy a székesegyház mellett telepedjék le.

Két monostort alapított Polockban, ahová, szülei tiltakozása ellenére, befogadta nővérét és három unokahúgát. Rokona, Manuel Komnénosz (Árpád-házi Szt. Piroska/Eiréné bizánci császárné és II. Johannész Komnénosz fia) adományát felhasználva kőtemplomot emelt az Üdvözítő Színeváltozása tiszteletére (1160).

Idős korában átadta a monostor vezetését nővérének, ő pedig Dávid testvérével a Szentföldre indult, hogy ott fejezze be életét. A Szent Városban hunyt el máj. 23-án. A Szt. Feodoszij monostorban helyezték nyugovóra. Miután 1187-ben Szaladin elfoglalta Jeruzsálemet, ereklyéit átvitték a kijevi barlangkolostorba. – 1910-ben «ért haza», vissza polocki monostorába.