A nap szentjei

Hónap: 
május
Nap: 
4

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Lorchi Szent FlorianusLorchi Szt. Florianus (†304) veterán római katona, vértanú. Diocletianus keresztényüldözésének utolsó éveiben megkínozták, majd az Enns folyóba dobták. Felső-Ausztria védőszentje. Történetét az Érsekújvári-kódex (1531) idézi. A tűzoltók védőszentje. 

Vak Szt. György (XII. sz.) remete. Az örményországi Van-tó melletti Arces helységben élt imában és szigorú aszkézisben. Egy jeruzsálemi zarándokútról visszatérve Ani város székesegyháza mellett töltötte utolsó éveit. Az örmény keresztény hagyomány számos csodájáról tud.

Gielnowi B. Wladislaw OFM (1440–1505) Kenty Szt. János tanítványa (dec. 23.), obszerváns ferences (1457), fáradhatatlan igehirdető, Litvánia egyik apostola. – Nyilvános kultuszát XIV. Benedek hagyta jóvá 1750-ben, majd három évvel később Lengyelország és Litvánia védőszentjei sorába iktatta. Ereklyéjét a varsói Szt. Anna-templomban őrizték 1959-ig, amikor nyoma veszett.

B. Karthauzi vértanúk (†1537) A londoni „Domus Salutationis Beatae Mariae Virginis” O.Carth monostor közösségnek valamennyi kivégzett mártírjai.

Louvain-i Szt Catherine O.Cist (XIII. sz.) Zsidó családban látta meg a napvilágot a XIII. század elején. A Rachel névre hallgatott. Nem tudjuk, milyen indításra, titokban elhagyta otthonát, Louvain mellett nyilvánosan megkeresztelkedett, majd röviddel utána felöltötte a ciszterci apácák fehér köntösét. Apja éveken át pénzzel akarta őt visszacsábítani, sikertelenül. Catherine életét elragadtatások és számos csoda kísérte. Még halála évét sem ismerjük. – Szent emlékét a ciszterci hagyomány őrzi.

B. George Haydock és 84 Társa (XVI/XVII. sz.) angol, wales-i és skót vértanúk. – Boldoggá avatta őket II. János Pál 1987-ben.

B. Jean Martin Moyë (1730–1793) francia hithirdető. Élete nagy részét hazája egyik plébániájának szolgálatában töltötte. 1771 és 1783 között kínai misszióban apostolkodott. – Boldoggá avatta XII. Pius 1954-ben.

Boldog Ceferino Gimenez MallaB. Ceferino Gimenez Malla, „Pelé” (1861–1936) spanyolországi cigány vértanú. Nem tudjuk pontosan, mikor és hol született, mindössze annyit, hogy 1861. aug. 26-án, Szt. Zeferinus pápa ünnepén keresztelték meg. Innen a neve. Családjával együtt nomád cigányéletet folytatott. 1912-ben feleségül vett egy leridai cigánylányt. Ettől kezdve gyakrabban tért be egy-egy templomba. Gyermekük nem született, ezért örökbe fogadta felesége egyik kis unokahúgát, Pepitát. Egyébként állatokkal kereskedett. Jövedelméből mindig bőségesen juttatott szegényebb sorstársainak.

Közismert volt segítőkészsége, sokan fordultak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal. Tudták róla, hogy naponta részt vesz a szentmisén, magához veszi a Szentségi Jézust, hűségesen imádkozza a rózsafüzért. Gyerekeknek szívesen mesélt bibliai történeteket, tanította őket a természet tiszteletére. Bár élete végéig írástudatlan maradt, felvették a ferences harmadrendbe.

1936 júliusának végén letartóztatták, mert védelmére kelt egy fiatal papnak, akit Barbastro utcáin börtönbe hurcoltak. Őt is megmotozták, s zsebében rózsafüzért találtak. Börtönbe került. Az egyik „forradalmár” felajánlotta neki a szabadságot, ha lemond erről a rózsafüzérről. Pele inkább a börtönben maradt; imádkozott. Aug. 2-án a barbastrói temető falánál főbe lőtték. Kezében rózsafüzérével halt meg. – Boldoggá avatta II. János Pál 1997-ben.