A nap szentjei

Hónap: 
május
Nap: 
3

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Szent Fülöp apostolSzt. Fülöp apostol (I. sz.) 

 

 

 

 

 

 

 

Szt. Conleth (†519k) ír reclusus, püspök. Kovácsmesterként dolgozott Liffey vidékén; benső hívásra elvonult, elzárt magányban élt évekig. Itt érte Kildare-i Szt. Brigit (febr. 1.) hívása: legyen a Kildare-ben alapított szerzetesnők lelki vezetője. Vállalta. Röviddel utána, közkívánatra, Conlethet választották meg a város első főpásztorává. – Az írországi hagyomány szent püspökként emlékezik rá.

 

Pecserszkij Szent FeodoszijPecserszkij Szt. Feodoszij (1029–1074) igumen, „Kelet Szt. Benedekje”. A kijevi barlangkolostor krónikása, Nesztor, röviddel a Szent halála után összeállította az alapító Feodoszij életrajzát. Eszerint: Vaszilkovban született jómódú családban. 23 éves korában a kijevi barlangkolostor szerzetese lett. 1055 körül kapta meg a monasztikus tonzúrát. 1062-ben igumenné választották. A szerzetesek növekvő száma miatt újabb monostort kellett létesítenie. A közösség életmódját a szigorú aszkézis, a szegénység és a szorgos munka jellemezte. Bizánci mesterek közreműködésével épített templomot a Szent Szűz elszenderülése tiszteletére. A monostor közelében befogadó otthont nyitott öregek, fogyatékosok és betegek részére; gondoskodása kiterjedt a rabokra is. Az évek során vele alakult ki az ukrán monasztikus életeszmény: a szerzetes keresse saját és testvérei üdvösségét. 1074. máj. 3-án hunyt el, épen maradt, koporsóba rejtett testét a barlangkolostorban helyezték el, majd 1091-ben felvitték az általa alapított kőtemplomba. – Az ukrán orthodox egyház 1108-ban nyilvánította szentté. 

Boldog Stanislaw KazimierczykB. Stanislaw Kazimierczyk (1433–1489) kanonok. Tanulmányait a krakkói Jagello Egyetemen végezte, teológiai és jogi doktorátust szerzett. 1465-ben belépett a Lateráni szabályozott Kanonokok közösségébe, egy év múlva tett fogadalmat.

Bármilyen feladatot kapott, az életszentségre szóló hívásként értelmezte és látta el. Kazimierczben hunyt el. Első életrajza 1609-ben jelent meg. – II. János Pál 1993-ban engedélyezte nyilvános tiszteletét. 

Szt. Ahmed, a Kalligrafus/Szépíró (†1682) vértanú. Az isztambuli moszlim család szülötte mint a szultán kancelláriájának másod-írnoka igen előkelő állást töltött be. Mivel nem házasodott meg, az iszlám törvénye szerint ágyast kellett tartania, aki egy orosz földről odahurcolt rabszolganő volt. Egy másik idős rabszolganő az ünnepeken elment a keresztény templomba, fiatal társának szentelt kenyeret és szentelt vizet hozott. Egy napon Ahmed édes illatot érzett, mire a fiatal nő bevallotta: szentelt kenyeret evett. Ahmedben felébredt az érdeklődés: ugyan miféle kenyeret fogyasztanak a keresztények? Álruhában egyszer részt vett egy keresztény szertartáson, s ott, a kegyelem hatására felismerte a keresztény hit igazságát. Amikor erről nyíltan beszélt a kancellárián, a helyére pályázó harmad-írnok feljelentette. Ahmedet azonnal a mohamedán bíró elé állították. Mivel hitét ismét megvallotta, a szultán azonnal halálra ítélte. Ahmed vérkeresztségével tett tanúságot Krisztusról. – A török vértanú szenvedéstörténetét az alexandriai pátriarkátus könyvtárában őrzik.