A nap szentjei

Hónap: 
május
Nap: 
2

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Alexandriai Szent Atanáz
Alexandriai Szent AtanázAlexandriai Szt. Athanasziosz/Atanáz
(295/300–373) püspök, egyháztanító. Már diakónusként felvette a harcot Arius tévtanai ellen, az utókor méltán nevezte őt „Krisztus Istensége bajnokának”. Részt vett a Nikaiai zsinaton, hazájába visszatérve elfoglalta szülővárosa, Alexandria pátriárkai székét. Több mint négy évtizeden át szolgált, miközben ötször került száműzetésbe. Több mint másfél évtizedet töltött Alexandriától távol, de így is megtalálta hívei szolgálatának lehetőségeit. Sokszor kiváló humorérzéke segítette át a megpróbáltatásokon. – Görög nyelvű, főként apológiai jellegű művei nemcsak küzdelmeit, hanem kora teológiai nézeteinek szintézisét is rögzítik. Írásainak központi témája a theoszisz, átistenülés. „Isten azért lett emberré, hogy az ember átistenüljön.” 

Szent SigismundSzt. Sigismund (461–524) Burgundia királya, vértanú. Vandál családból származott, s mindössze egy évig uralkodott. Egyik fiát, aki megsértette a király második feleségét, vagyis mostohaanyját, kivégeztette. Sigismund vezeklésül hatalmas vagyona nagy részét a szegények támogatására fordította. Miután a rátörő ellenséggel szemben csatát vesztett, elmenekült s az általa alapított Agaune monostorában rejtőzött el. Ellenfelei felfedezték, megölték. A nép vértanúként tisztelte szerencsétlen sorsú királyát. 

I. Szt. Borisz (827–907) Bulgária első uralkodója, „az Isten küldötte herceg”. Fiatal koráról semmit sem tudunk. 852-ben nagybátyja, Malomir utóda lett. 854-ben egész udvarnépével együtt megkeresztelkedett. Mivel Photiosz pátriárka nem engedélyezte a bolgár egyház autonómiáját, Borisz 866-ban kiűzte a bizánci hithirdetőket, s I. Miklós pápától (858–867) római hithirdetőket kért. A Rómával való kapcsolat sem volt felhőtlen, sőt végleg meg is szakadt, amikor a pápa Formosus püspököt, Borisz tanácsadóját visszahívta. A 869–870-es konstantinápolyi zsinaton Borisz a konstantinápolyi pátriárka alá rendelte országát, s elutasította VIII. János pápa (872–882) kiengesztelődési kísérletét.

870-ben megalakult a preszlávai bolgár érsekség. A görög és latin hatás következtében bizonytalanná vált Bulgária kereszténységének jövője. Ebben a helyzetben Borisz örömmel fogadta Szt. Cirill és Szt. Metód (febr. 14.) Moráviából kiűzött tanítványait, akik szláv nyelvre fordított Szentírással és liturgikus könyvekkel segítették a bolgár nép keresztény hitben való megerősödését. Borisz minden anyagi és erkölcsi támogatást megadott: templomok, monostorok, iskolák épültek országszerte.

Hatvan évesen az uralmat átadta fiának, Vladimirnek (888–893), visszavonult egy monostorba, s két évtizeden át imával és szigorú aszkézissel segítette népe evangelizálásának szent ügyét.

Egyszer mégis visszatért a politikába, utódja ugyanis a kereszténység ellen fordult. Vladimirt letette, s helyébe fivérét, Simeont ültette a trónra. Azután visszatért a monostorba, ott hunyt el 907. máj. 2-án.

Szent Wiborada (Prokop P. grafikája)Szt. Wiborada (†926) szűz, reclusa, vértanú. Kalandozó magyarjaink ölték meg. Könyvvel és bárddal szokták ábrázolni: a könyv prófétáló adottságára utal, mivel 926-ban az ő tanácsára menekítették el a sankt-galleni apátság szerzeteseit a magyarok elől; a bárd pedig vértanúságára utal. – II. Kelemen 1047-ben avatta szentté. Ő az első nő, akit Rómában hivatalosan kanonizáltak. 

Szt. Borisz, Szt. Gleb (†1015) hercegek, vértanúk, Szt. Vlagyimir (980–1015) orosz nagyfejedelem fiai. Borisz apjától a Rosztovi fejedelemséget, Gleb pedig Murom-Rjazany területét kapta örökségül. Mindketten megszervezték a hithirdetést. Vlagyimir halála után saját fivérük Szvjatopolk (†1019) mindkét testvérét legyilkoltatta. Borisz herceget 9 nappal apjuk halála után, Gleb herceget néhány hónappal később. Testüket a Kijev melletti Szt. Vaszilij templomban rejtették el. Bölcs Jaroszláv (†1019) Novgorod hercege, legyőzte Szvjatopolkot. Ő vezette be a két szent herceg nyilvános tiszteletét. Emlékük őrzésére Visgorodban templomot emelt. Az 1240-es tatár támadáskor az ereklyék elpusztultak.

Szent Borisz és Szent GlebAmikor Vlagyimir nagyfejedelem megbetegedett, Borisz nevű fia állt mellette. Közben a polovecek haddal vonultak az orosz földre. Vlagyimir Boriszt küldte ellenük. Apja halála után Szvjatopolk elfoglalta a kijevi trónt, s megparancsolta a novgorodi bojároknak: Menjetek és öljétek meg bátyámat... Szvjatopolk emberei éjszaka értek az Alta folyóhoz, hallották, Borisz hogyan énekli reggeli imáját, mivel hírül vette, hogy elpusztítására készülnek... Ekkor a sátor mögül rárontottak, beledöfték kopjájukat, s vele együtt leszúrták szolgáját, aki saját testével védte gazdáját. Ez a szolga egy fiatal magyar vitéz, név szerint György volt. Borisz még lélegzett. Az egyik varég kirántotta kardját, s Borisz szívébe döfte. – Az átkozott Szvjatopolk parancsára Glebet is megölték, majd Borisz mellé temették a Szent Vaszilij templomban.” (Orosz Őskrónika) 

B. Márk ferences vértanú (†1372) – Márk, martyr, Ordinis Minorum, meg-öletett Anno Christi 1372. (Kalendarium, Kassa, 1754)

B. Mafalda O.Cist (1184–1257) portugál királylány. I. Saucius király leánya, 1215-től I. Henrik castiliai király hitvese. 1216-ban III. Ince, a közeli vérrokonságra hivatkozva, házasságukat semmisnek nyilvánította. Mafalda ekkor visszatért hazájába, elvonult Arouca monostorába. 1222-ben ciszterci nővéreket hívott meg, maga is belépett a kialakult közösségbe.

A ciszterci rend emlékiratai szerint Mafalda rendkívüli áhítattal imádta a Szentháromság misztériumát és tisztelte a Szent Szüzet. Magas kort ért meg; 1257-ben tudván, hogy elérkezett elköltözése ideje, kérte: fektessék a hamuval fedett földre. Temetése előtt fedezték fel a testét övező kemény ciliciumot. – Szent életének emlékét a ciszterci hagyomány őrzi.

Szt. José Maria Rubio y Peralta SJ (1864–1929) „Madrid apostola”. – II. János Pál avatta boldoggá, ugyanő kanonizálta 2003-ban.