A nap szentjei

Hónap: 
május
Nap: 
1

Világtörténelem szentjeink nyomán

 

Cagliari Szt. Ephisius (†304) vértanú. A szárdok vértanú Szentjéről jószerint csak annyit tudunk, hogy Diocletianus császár uralkodásának utolsó éveiben életét adta keresztény hitéért. Az itáliai Cagliariban egy ősrégi, XVI. században helyreállított templom viseli nevét. A város lakói Szt. Ephisius „Főparancsnoknak” tulajdonítják, hogy 1793-ban győzelmet arattak a Szardíniát ostromló francia csapatok felett.

Szt. Amatorus (344–418) a galliai Auxerre püspöke. Szülei kívánságára fiatalon megnősült; előkelő hitvesének neve Martha, Langres városából. Kölcsönösen fogadott tisztaságban éltek. Amatorus diakónusként szolgálta a helyi közösséget. A helyi püspök elhunytával őt választották Auxerre főpásztorává. 30 éven át kormányzott. Egyházmegyéjéből sikerült eltüntetnie az ősi panteista hiedelem utolsó nyomait is. – A sírját rejtő VI. századi templomot a francia forradalom idején lerombolták, ereklyéi megsemmisültek. – Életírása a VII. századi Stephanus Africanus tollából származik, melynek fennmaradt egy IX. századi másolata.

Szt. Tamara (1160–1212/3) uralkodó. III. Dávid dédunokája, Georgia híres királynője. 1184-ben lépett atyja, III. György király örökébe. Georgia határait kiterjesztette szinte az egész Kaukázusra. Az egyház életének megújítása végett zsinatot hívott össze, számos monostort alapított. A georgiai irodalom remekművei kezdettől e monasztikus iskolák íróműhelyeiben születtek meg. Országában eltörölte a halálbüntetést.
1187-ben, amikor Szaladin elfoglalta Jeruzsálemet, megszerezte a Szent Kereszt egy ereklyéjét. Szent Mihály főangyalt tekintette országa védangyalának. Életéről később készült összefoglalás. – Néhány középkori templom falán még látható a róla még életében készült freskó egy-egy darabja.

Laziosi Szent PeregrinusLaziosi Szt. Peregrinus OSM (1265–1345k) szervita szerzetes. Életéről a humanista Nicolo Borghese 1484-ben megírt művéből alkothatunk némi fogalmat. Peregrin Fondiban született, könnyelmű fiatal éveiben egyszer nagy verekedésbe került, megsérült. Ez indította el megtérése folyamatát. Benizi Szt. Fülöp tanácsára a sziénai szervitákhoz lépett be. Egész életét Forliban élte le. – Kanonizálta XIII. Benedek 1726-ban.

Szt. Pafnuszij Borovszkij (†1477) igumen. Radonyezsi Szt. Szergej tanítványának, Nyikon sztarecnek tanácsára, alig húsz évesen Borovszk monostorába lépett. Miután 13 éven át hordozta az igumen felelősségét, a várostól három versztnyi távolságra magányba vonult. Néhány év múlva egy másik monostort alapított. Keményen böjtölt, szerdán és pénteken csak vízen és kenyéren élt. Viszont éhínség idején naponta ezernyi szegény élelméről gondoskodott. Sokat viaskodott a keményszívű gazdagokkal, halála előtt ezt nevezte élete legkeservesebb megpróbáltatásának. Borisz, Borovszk fejedelme, gyűlöletében egy tatárt bízott meg, gyújtsa fel Pafnuszij monostorát. Isten embere azonban oly szelíden szólt a tatárhoz, hogy az dolgavégezetlen távozott.
A tatárok egy összecsapásnál elfogták Borisz herceget, de sikerült megszöknie a fogságból. Visszatérve megtudta, hogy Pafnuszij imádkozta ki szabadulását. Ekkor felkereste, és előtte bűnbánatot tartott. Pafnuszij halála előtt alázatra és istenfélelemre intette társait. 1477 májusának elején hunyt el.

Paphoszi Szt. Panarétosz (†1791) aszkéta, a ciprusi Paphosz vezeklő életű főpásztora. Halála után vették le róla a testét kereszt alakban szorosan átfogó vasláncot.

Krétai Szt. Maria (†1826) szűz, vértanú. Egy török férfi üldözte szerelmével, az ifjú leány pedig menekült előle, hogy hitéhez hűséges maradhasson. A feldühödött török puskatussal agyonverte.

Szent Riccardo PampuriSzt. Riccardo Pampuri OH (1897–1930) orvos, betegápoló irgalmas testvér. 1915-ben a Paviai Egyetem Orvosi karán kezdte meg tanulmányait. Az I. világháború éveiben tábori kórházakban teljesítette katonai szolgálatát. 1921-ben a Milánó közeli Morimondóban dolgozott. 1927-ben belépett a Betegápoló Irgalmas Rendbe. Bresciában a Szt. Orsolya kórház ambulanciáját vezette.
Katonai szolgálata idején szerzett gócos tüdőgyulladása kiújult; 33 évesen hunyt el. – Boldoggá avatta II. János Pál 1981-ben.